Nincs mit enni

Nincs mit enni.
Álmosan keltem, megyek a piacra,
Hátha filléren, fogat csikorgatva
Kis szatyromba hajnali dér
Új világként hozzám megtér.

Végre odaérek.
Tele a reggel emberekkel.
Mégsincs egy sem, akivel
Domboldalon, selymes víz partján
Kis szatyromat megoszthatnám.

Sorbaállok én is.
Egy gyékényen ül két anyóka,
Üres szemmel néznek jobbra-balra.
Portékájuk fakó, megtépázott:
Éhes szájakra nyakörvet varázsolt.

Szétnézek az áruk közt.
Egyiknél van kenyér, augusztusi, kovászos:
Eszetlen csürhe fonnyadt csücskén csámcsog.
Másiknál bársonydoboz, tudod, olyan újfajta:
Kíváncsian kinyitom, megint csak pufajka.

Ott van még a termék.
Látom, mindkettőnél kapható
A hamiskás buborékfújó.
Benne az értéktelen barátság,
Érdekből fújt szappan-valóság.

Érjétek be ennyivel.
Vagy maradjak pénzemnél, hogyha nincs mit megvennem?
Földembe a bacchusi élet csíráját vessem,
S végeláthatatlan Semmit fogyasztva
Hazudjak hamis mosolyt magamra?

Nincs mit tenni.
Nézem, az aljadék sáremberek
Egymás lelkén átverekszenek,
S a hamis isten zöld hasán
Kárhoznak el a Golgotán.

A vége ugyanaz.
Régmúlt korok rajzolta vizesárkok
Között hidat már nem találok:
A mindent elsodró rubint cseppek
Szülnek bennünk káini szellemet.

Somodi Gergely András
Author: Somodi Gergely András

Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A vége ugyanaz.
    Régmúlt korok rajzolta vizesárkok
    Között hidat már nem találok:
    A mindent elsodró rubint cseppek
    Szülnek bennünk káini szellemet.”

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »