Nincs mit enni

Nincs mit enni.
Álmosan keltem, megyek a piacra,
Hátha filléren, fogat csikorgatva
Kis szatyromba hajnali dér
Új világként hozzám megtér.

Végre odaérek.
Tele a reggel emberekkel.
Mégsincs egy sem, akivel
Domboldalon, selymes víz partján
Kis szatyromat megoszthatnám.

Sorbaállok én is.
Egy gyékényen ül két anyóka,
Üres szemmel néznek jobbra-balra.
Portékájuk fakó, megtépázott:
Éhes szájakra nyakörvet varázsolt.

Szétnézek az áruk közt.
Egyiknél van kenyér, augusztusi, kovászos:
Eszetlen csürhe fonnyadt csücskén csámcsog.
Másiknál bársonydoboz, tudod, olyan újfajta:
Kíváncsian kinyitom, megint csak pufajka.

Ott van még a termék.
Látom, mindkettőnél kapható
A hamiskás buborékfújó.
Benne az értéktelen barátság,
Érdekből fújt szappan-valóság.

Érjétek be ennyivel.
Vagy maradjak pénzemnél, hogyha nincs mit megvennem?
Földembe a bacchusi élet csíráját vessem,
S végeláthatatlan Semmit fogyasztva
Hazudjak hamis mosolyt magamra?

Nincs mit tenni.
Nézem, az aljadék sáremberek
Egymás lelkén átverekszenek,
S a hamis isten zöld hasán
Kárhoznak el a Golgotán.

A vége ugyanaz.
Régmúlt korok rajzolta vizesárkok
Között hidat már nem találok:
A mindent elsodró rubint cseppek
Szülnek bennünk káini szellemet.

Somodi Gergely András
Author: Somodi Gergely András

Somodi Gergő vagyok, 1998-as évjáratú, a fővárosban születtem és élek ma is. Mindig is éreztem magamban indíttatást az alkotásra, de csak nagyjából két éve kezdtem el verseket fabrikálni először csak a saját magam szórakoztatására, illetőleg terápiás célzattal. Viszont egy saját verseskötet ötlete is felmerült bennem, amelyet szeretnék majd megjelentetni. Ehhez jó felületnek tartom az Irodalmi Rádió oldalát, mert szeretnék fejlődni, visszajelzéseket gyűjteni a többi alkotótól, illetve, mert ezáltal kipróbálhatom magam (és a műveim) egy nagyobb színpadon, ami akár egy hosszú szenvedélybetegség korai stádiumú tüneteként is értelmezhető. Az alkotói felfogásom a nyitottságra épül, mert úgy gondolom, hogy jót írni csak tabuk nélkül lehet. Eddigi egyetlen publikált művem az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg: Bennem maradt: Szerelmemnek Bálint-napra, 2025

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „A vége ugyanaz.
    Régmúlt korok rajzolta vizesárkok
    Között hidat már nem találok:
    A mindent elsodró rubint cseppek
    Szülnek bennünk káini szellemet.”

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bőrike

Bőrike Kint, lámpafényben, denevérek cikáznak, s azt cincogják, hogy jaj a bogárvilágnak! S denevérnét, kinek Bőrike a neve, néha még elkapja a természet heve. Ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Gyermekeimnek

Ha majd elmegyek, nehogy azt hidd hogy nem látlak, Bárhová mégy, mindíg megtalállak Megsimogatlak, még ha nem is érzed, De épp ezért még a szivemből

Teljes bejegyzés »

Az utolsó rózsa

 A ragadós vér megduzzadt és őrjöngő folyóként árasztotta el a feldúlt szántóföldeket, ahol egymást ölték az emberek. A háború tomboló viharként robbant ki, a katonák

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tárgyalás

(Bíró=B, Vádlott=V) B: A vád szerint Ön kiverte a felesége fogait, letépte az alsóneműjét és megerőszakolta. V: Ez – úgy ahogy van – hazugság. B:

Teljes bejegyzés »

Bennem élsz Anyukám

Még hallom a lépted álmaim mélyén, még látom a mosolyod pirkadatkor. Nem fogtam elégszer a kezed, Anyám, visszahoznám a múltat számtalanszor. Eltelnek a napok a

Teljes bejegyzés »

Egyedül lépek

Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem

Teljes bejegyzés »