KÖSZÖNET
Meghajol a lélek:
a friss levegőnek,
esőcseppnyi víznek,
talpalatnyi zöldnek,
folyó sodrának,
bodor felhőcskének.
Nap-bujócska percnek,
tó-tenger szemének,
hullám robajának,
csillagos holdfénynek,
természet-gyönyörben
egy szóval: Mindennek.
Ha sok mindent mondhatnék,
végtelen sorolnék.
Nem lenne… Nem lenne,
se hossza, vége,
a sok jónak, szépnek,
annak, mennyi mindent
megélhet az ember.
Tapasztal és meglel.
Megfejt, elenged.
Felajánl, átenged.
Áramoltat kedvvel,
szeret szeretettel.
Kezét összetéve,
szívét kitárja,
alázatban mélyen:
meghajlik a mának.
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
3 Responses
„Kezét összetéve,
szívét kitárja,
alázatban mélyen:
meghajlik a mának.”
Nagyon szép, pozitív, életigenlő soraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen, kedves Rita! 🙂
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita