Félek, ha tükörbe nézek,
Már nem látom többé
A szemem csillogását,
Pusztán életem rajzolta,
Mélyre vésett, borús ráncát
S mennyi szarkaláb hirdeti
Sorsom arcra festett napját.
Voltak, mit bő kézzel mértek,
De több jutott abból, amik
Fájtak és még most sem értek!
Ha volt néhány derűs napom,
Tudtam, rövid ajándékként
Csak lopott percekre kapom!
Mert kapzsi rabló az idő,
Mindent ami szép elkoboz,
Szívem kalitba zárt madár,
S az öröm benne kis doboz.
Oly sok napra jut egy gyógyszer
Tőled, keserű pirula,
Homlokom borús ráncait
Rászántó, árnyék-barázda!
Még meg sem érkeztél hozzám
És már csak félúton voltál,
Sosem fogom megérteni,
Ahogy léhán nem karoltál!
Elvitted a lelked másnak,
Csak egy üres testet hagytál,
Hogy annak szükségét töltsem,
Visszaadtad kitől kaptad
Szíved, mondd meg, mire véljem?
Életednek ócska rongya,
Földre hullva én vagyok,
Tükröm arcom elé tartva,
Ráncaimba fulladok…
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.