A HŐSÉG
Bizonyos szempontból kétféle ember létezik:
Az egyik imádja a meleget, szeret sütkérezni a napon, és akkor érzi jól magát, ha a bőre színe elérte a szép, bronzos, barna árnyalatot.
A másik viszont ennek pont az ellenkezője. Finoman szólva sem kedveli a kánikulai napokat, ezért többnyire az árnyékban tartózkodik, ott érzi komfortosabban magát. Igazából alig várja, hogy a hőmérséklet 25 ºC alá süllyedjen.
Nem titok, hogy én a második csoportba tartozom. Nálam a nyár a túlélésről szól. Ilyenkor mindig azok a filmek jutnak eszembe, ahol egy vagy több embernek kell élve kijutni a dzsungelből, persze sok-sok megpróbáltatással és nehézséggel megspékelve. Sokszor az életük is veszélybe kerül az ismeretlen és vad környezetben. A vége természetesen mindig az, hogy megtörve, erejükben megfogyatkozva, de eljutnak a célig.
Ami ezen a nyáron történik, a meleg kedvelőinek is szerintem már sok.
Ez a bődületesen magas hőmérséklet felbolygatta a természetet is. Szenvednek az állatok és a növények a vízhiánytól és a hosszan tartó extrém melegtől. Kiszáradnak a patakok, a folyók vízszintje rekord alacsony. A tavak túlmelegednek, ami a vízi élőlények számára katasztrofális.
Volt már ilyen a történelemben, de akkor is óriási károkat okozott.
Hihetetlen és meggondolatlan cselekedeteket tapasztalok már egy ideje. Az eszetlen és szakszerűtlen fakivágások korszakát éljük. Azzal nincs is baj, ha beteg vagy egyéb komoly ok miatt történik, viszont az már igen, ha nem telepítenek újakat a régiek helyére. Minden kivágott fával néhány madárdal is eltűnik. Ahol egykor kellemes szellő lengedezett, lombok susogtak, most gyakran csak a forró térkő ontja magából a meleget a kánikulai napokon. A táj arculatának erőszakos megváltoztatása nem csak az élővilágra, de a mikroklímára is kihat, a hőség pedig még elviselhetetlenebb lesz.
Mi, emberek könnyebb helyzetben vagyunk. Be tudunk húzódni egy klimatizált helyiségbe.
Jobban odafigyelünk a vízfogyasztásunkra, és kicsit lazábbra vesszük a tennivalóinkat.
Viszont az állatok már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben.
Mivel nagy állatkedvelő vagyok, kötelességemnek érzem, hogy a magam módján segítsek nekik. A legfontosabb, hogy vízhez juthassanak, hiszen ilyenkor nekik is nagy szükségük van rá, az életüket mentheti meg. Több helyre is teszek itató edényeket a madarak és kisebb állatok számára, amiket minden nap akár többször is újratöltök. Élmény látni, hogy mennyire boldogok, vidáman fürdenek és felfrissülnek ebben az őrült forróságban.
Mint minden, ez is elmúlik. Néhány hónap múlva már csak egy kellemetlen élmény lesz. A természet visszatér a megszokott kerékvágásba és szépen lassan helyrehozza a kialakult károkat. A medrekben is lassacskán újra hömpölyögni kezd a víz, ezzel táplálva a környezetét. Sajnos ez hosszabb időt vesz igénybe, mint gondolnánk. Viszont az élet élni akar, és ezért mindent megtesz.
Author: Havasi Erika
A könyvek szeretete kiskorom óta végigkíséri az életemet. Pedagógus szülők gyermekeként olyan családban nőttem fel, ahol az olvasás természetes része volt a mindennapoknak. Munkám során emberekkel foglalkozom, ezért különösen fontos számomra az odafigyelés és az empátia. Ezek az értékek írásaimban is visszaköszönnek. A természet, az állatok és az élet apró csodái adnak ihletet a novelláimhoz, de szívesen írok meséket és verseket is. Írásaimban saját élményeimet, gondolataimat és érzéseimet osztom meg. Bízom benne, hogy történeteimmel és verseimmel nemcsak magamnak szerzek örömet, hanem olvasóimnak is kellemes, elgondolkodtató vagy éppen vidám perceket ajándékozhatok.
