Öreges Szerelmi vallomás

Öreges Szerelmi vallomás

Szemedbe néztem sok évvel ezelőtt
Láttam benne egy gyönyörű jövőt
Úgy vonzódtam hozzád
Hogy észre sem vettem
Rövid időn belül
csak veled lélegeztem

Kellesz ha levegőt akarok kapni
Elfelejtettem nélküled, hogy lehet élni
Hajnalban, ha rád nézek összeszorul szívem
Ez a fehér haj, fáradt arc kicsit idegen

Hiszen még csak tegnap volt, hogy rád találtam
Mikor szökött el ennyi év Ostobán,
én ezt nem is láttam

Kemény volt azért az a sok év
amit magunk mögött hagytunk
Ezért már muszáj csak egymással foglalkozzunk
Szeretlek! Hallod?
Ez soha nem változik!
Ha nem is ezt látod,
lelked minden más ellen tiltakozik
Kérlek maradj velem még számtalan sok évet
Meghalnék nélküled annyira szeretlek.

Borbély Laura Mária
Author: Borbély Laura Mária

Borbély Laura vagyok. Erdélyben születtem, jelenleg Gyömrőn élek a családommal. Nevelőszülőként dolgozom. Írogatni viccből kezdtem, ami lassacskán a hobbimmá nőtte ki magát. Szeretem hallatni a hangom, ennek eszközéül választottam a „költészetet”, mert úgy érzem a verseken keresztül tudom a legjobban kifejezni magam. Ezek néha megosztóak, de engem nem zavar, sőt kifejezetten szeretem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. A szép vallomáshoz gratulálok. Tisztelettel: Gyöngyi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szabó Szabina

Szívem tengerpartján

Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett ő neki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Te bennem

Te bennem egy dallá álltál össze szépen lassan, Benne vagy minden érzésemben és minden szóban. Néha csak halkan hallom, háttérben remegő foszlányokat, Néha olyan hangos,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Halloween

Töklámpásom halvány fényében, rémálmaim szereplői jönnek értem. Kisebbek, mint amikre emlékszem, a félelemtől reszketek egészen. Töklámpásom pislákoló fényében érdes kacagást hallok éppen. Ereimben megfagy a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszből télbe fordul

A vénasszonyok nyara oly sokáig tartott idén, Enyhe az idő még most is, november elején. S bár volt pár nap, amikor szürke felhők úsztak a

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Ősz

Kertemben járt az ősz, s haladt is tovább, Ecsetével megcsiklandozta a fák hónalját. Itt hagyta a reggelek és az esték hűvösét, Földre szórta a leveleket

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Őszi reggel

Szomorú, szürkés napra ébredtünk ma, Esni fog, mégis indulnod kell a dolgodra. De állj meg, s öleld át magad, legyél büszke, Nézd meg, meddig eljutottál,

Teljes bejegyzés »