Nyugdíjas élet

Reggel fél nyolckor, özvegy Strosszmajerné, Krahovácz Jolánka, kint állt az első emeleti körfolyosón, pontosan a hatos számú ajtó előtt. Jobb kezében csésze, benne frissen gőzölgő három az egyben kávé, két kanál cukorral megfejelve, bal kezében a reggeli cigi. Figyelte a szomszédokat, ahogy nekiindulnak, ki dolgozni, ki iskolába. Míg állt, kijött a lakásból Béla és néhány nyújtózó mozdulat után felugrott, a korláton lógó virágtartóra, arra, amely pontosan Jolánka mellett volt. Béla már elmúlt tizenegy, nyugodt, kimért macska, akit Jolánka férje halála után kapott lányától, hogy ne legyen egyedül.

Míg álldogáltak, nyílt a nagy kapu, belépett rajta Tihamér, a postás. A körfolyosókon úgy nyíltak az ajtók, mint pipacs a mezőn – az idősebb lakók izgatottan jöttek elő az ismerős zajra. Hát persze – gondolta Jolánka –, nyugdíj. A postás körbejárta a házat, mindenkinek leszámolta az őt illető összeget. Jolánka meglepve kiáltott fel:

Tihamérkám, ez háromszor annyi, mint szokott! Mi történt?

Tudom én azt? Én csak hozom a pénzt, annyit, amennyit adnak.

Ezzel a postás folytatta útját, majd pár perccel később a nagy kapun keresztül távozott.

 Jolánka, becsületes állampolgár lévén, felhívta a Nyugdíjintézetet, ahol megnyugtatták, „nem történt hiba, az ország jól teljesít, bizony ekkora összeg jár”.

Ha jár, akkor jár – mondta Jolánka Bélának. Szépen felöltözött, elővette kerekes bevásárlókocsiját, amit a szomszéd Pisti gyerek csak banyatanknak csúfol.

Valami új játékot is hozhatnál, ha már így megtollasodtál! – szólt utána Béla.

A boltban már hemzsegtek a nyugdíjasok, tolták a roskadásig rakott kocsikat. Jolánka a húsos pultnál kezdte. Épp Icuka és férje kért – libamájat, aztán marhabélszínt, csak egy apró, kilós darabkát. Elképedve hallgatta őket, majd az utánuk következőket. Mind méregdrága húsokat választottak. Aztán végre meglátta ő is. Gyorsan megtörölte szemüvegét, hátha rosszul lát, de nem. Az árak megváltoztak. Talán harminc éve voltak ezen a szinten. Jolánka nem értette, mi történik, de ő is megvette a maga libamáját. Került még a kosárba téliszalámi, kaviár, francia pezsgő, svájci mogyorós csoki és persze kávé, három az egyben. Bélának vett egy új játékegeret, olyan elemes félét.

 Hazafelé beugrott a fodrászatba. Amíg várt, a képes magazinból választott modern hajviseletet. Új frizurával vidáman húzta tovább banyatankját. A használtruhás kirakatánál kinyújtotta nyelvét. Otthon gyorsan kirámolta szerzeményeit, odaadta Bélának az egeret, aki megköszönte az ajándékot. A macska elvonult játékával, míg az asszony újra távozott. A közeli plázába ment.

Három órán át válogatott ruhákat, cipőket, a drogériában egy öregedés elleni szérum is a táskájában landolt. A vásárlástól kicsit megfáradva betért a kávézóba. Míg a pincérre várt, a szomszéd asztalnál ülő férfi megszólította – meghívná Jolánkát egy kávéra. Az asszony meglepődött, de jól esett neki a jóképű férfi érdeklődése. Halvány mosollyal mutatott a mellette levő üres székre, közben bólintott. A férfi átült, rendeltek, ittak, beszélgettek. Jolánka egy másnapra szóló vacsorameghívással gazdagabban indult haza. Búcsúzáskor a férfi kezet csókolt neki.

Este kibontotta a francia pezsgőt. Töltött magának egy pohárkával, míg Bélának egy darabka libamájat rakott a tálkájába. Köszönöm – mondta Béla, majd jól nevelt macska módjára mancsába vette a finomságot és megette. Jolánka bekapcsolta a tévét, várta az új celeb vetélkedőt. Míg a reklámok futottak a képernyőn arra gondolt, milyen jó ma nyugdíjasnak lenni Magyarországon.

Ferenczi Ákos
Author: Ferenczi Ákos

Elsődlegesen apa vagyok. Van két csodás, felnőtt gyermekem és kiegészítésként kaptam még két fantasztikus kamaszt az élettől. Az írásban úton levőnek tartom magamat, aki folyamatosan képezi magát. A Magyar Iróképzőnél kezdtem, Lackfi Jánosnál folytattam és jelenleg is Petőcz András képzésén formálódok. Tagja vagyok a zuglói Pannonius Írókörnek is. Az úton segít a család, különösen párom, akinek mindig jó meglátásai, gondolatai vannak. Több novellám jelent már meg antológiákban, magazinokban és remélem egy nap a saját kötetem is elérhető lesz a könyvesboltok polcain.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Remek volt! Azért vannak, akiknek valóban jó nyugdíjasnak lenni Magyarországon, de azok nem körfolyosós lakásokban élnek, de még csak nem is lakótelepen.

    Érdeklődéssel és tetszéssel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Körmenet

A mindig más, nem megoldás; de néha jó a változás! Ugyanúgy menni nem lehet, mert megszédít a körmenet, mi oltárt, szentélyt körbezár. Hinni csak ebben,

Teljes bejegyzés »

Fotók a múltból

Régi fotókat nézegettem. Nem az „A” oldaluk érdekelt, hanem a „B”.Az, amit nem látni.Kik állnak a képen? Mi történt előtte, és mi lett utána?Milyen pillanatot

Teljes bejegyzés »

Távolság Tartva

  Távolság Tartva Valahogy mindig kilógok a történetből – talán mert nem írták meg rendesen a szerepem. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy

Teljes bejegyzés »

Ajtó a hithez

   Ajtó a hithez   Az Isten házában neked minden ajtó nyitva áll.   A templom oltárán az égi fény a hitről mesél.   Száz

Teljes bejegyzés »

Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »