Ugyanúgy benne találta magát a slamasztikában, ahogy most én. Oly annyira így lehetett, hogy azon a nyáron Savanyú B. kórházba is került. Bélcsavarodással megoperálták, szerencséjére hamar rendbe jött, és augusztus végén, az alakuló értekezleten már gyógyultan kezdte a tanévet. Legalábbis felépültnek és határozottnak tetszett.
Néhány nap alatt kiderült, mennyire fogalma sincs az iskola működtetéséről, pedig a keze alá dolgozott a volt igazgató és helyettese. Elrendeztek mindent, ahogy a helyzet kívánta, úgy nézett ki, mintha még mindig ők irányítanák az iskolát. Beindult a tanév, bár jó darabig még úgy tűnt, Savanyú B. a tanórák és a szünetek közti különbséggel sincs egészen tisztában. Határozatlansága átváltott erőszakosságba. Rosszindulatú, igénytelen nőszemélyeknek titulált bennünket, és egyikünket sem találta alkalmasnak igazgatóhelyettesnek, végül az énektanárt nevezte ki, akit ismert a zeneiskolából, ahol egy éven át együtt dolgoztak. A kolléga gyakran nevezte őt nagy művésznek, amikor együtt készítették fel a zeneiskolai növendékeket a fellépésekre. Jól lehet vele dolgozni, mesélte az énektanár. Vesztére, mert Savanyú B. a nyár végén ráosztotta az igazgató-helyettesi feladatot. Sehogy sem akarta vállalni, de muszáj volt, Savanyú B nem hagyott választást.
Az énektanár egy év múltán szerencsésen megszabadult az igazgatóhelyettesi tisztségtől. Ekkor – egy minden hájjal megkent, nyugdíjas matematika tanárnő javaslatára, aki egyből felvállalta az iskola pénzügyeinek bonyolítását is Savanyú B. mellett -, két faluval arrébbról hívott egy ambiciózus tanárnőt igazgató-helyettesnek. Ő volt Libi Sári. Az első tanévben remekül beilleszkedett, éjt nappallá téve az iskolában volt, szorgalmasan dolgozott Savanyú B. keze alá, aki még elégedettnek is látszott a munkájával. Beiratkozhatott a Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakára, aztán a következő tanév végére szegény valósággal megtébolyodott. Annyira, hogy leplezni sem lehetett az állapotát. Végül Savanyú B. kirúgta. Rosszul tette, felmentésre való jogosultságáról megfeledkezett. Szomorú történet. Tanulságait nem vonatkoztatom magamra, sem a többiekre, egyszerűen Savanyú B. rovására írom. És Libi betegségére.
A nagy helyzet az, hogy Savanyú B. nincs az igazgatói irodában, ügyködik a következő igazgatósága színterén, majd augusztus elején visszatér, leadja nekem a kulcsokat, s többé nem találkozom vele.
A polgármesteri hivatalban személyzetis Ágota rám ripakodik, mit képzelek, el akarom távolítani Savanyú B-t, amikor neki jogai is vannak. Kötelességem órát biztosítani számára.
Ágota nyugdíj előtt áll egy évvel. Vékony, középtermetű, fekete hosszú hajat viselő nőszemély, akinek arcvonásai belevesznek a tésztaszínű, merev képébe. Értetlenkedve hallgatom, s nagy elánnal támadok vissza. Semmi szükség Savanyú B okvetetlenkedésére a továbbiakban az iskolában, igazgatónak jött ide, annak vége, most mehet másfele! Senkinek sem jó, ha itt marad. Csóválja a fejét Ágota. Semmit sem ért, semmit nem tud Savanyú B-ről, sem az iskola viszonyairól, mégis nekem ront, játssza az igazság-bajnokot.
Hol tenyésztenek ki ilyen nőszemélyeket? Csakis a hivatalban teremnek. Amint kilépnek az utcára, valósággal köddé válnak, elváltoznak, szétkenődnek a járdán. Ártatlan baba pislantásait rajtam tartja, kérlelhetetlenül vár, amíg meg nem török, sértettségemben úgy érzem, egy kígyó bámul rám ebből a nőből, figyeli a vergődésem, s tudja, hogy igazam nem lehet.
Sáry Tilda, mindent megadtam neked, amit lehetett. Folytatja a kioktatásom. Látod, úgy csináltam meg a munkaszerződésed, hogy még a százalékos illetménykiegészítést is megkaptad, a besorolásod is meghagytam, pedig, ha jól megvakarjuk a dolgot, akkor neked kevesebb járna.
Bambán nézek rá. Rájövök, nem számít a képviselők döntése, sem a nevelőtestület szavazata. Sorsomat illetően az számít, amit Személyzetis Ágota a hivatal háromszor kettes szobájában kimond. Igazgatói munkaszerződésem kézzel írta, még áthúzogatás is van benne. Lazán elém dobja firkálmányát, megtudom, hogy az igazgatói pótlék bruttó negyvenezer forint, amit nagyon kevésnek találok. S még örüljek, hogy ennyit is kapok! Ha jól értem. Minden úgy kitalálódott. Ez a banya és a hivatalban sétáló, körmölő többi nőszemély, a hátam mögött röhögnek rajtam. Céljaim teljesülése tőlük függ, nem a képviselői társulástól, ahogy bemagyaráztam magamnak. Ha ők nem kedvelnek, akkor ugrálhatok napestig, nem kapok engedélyeket, pénzt. Ha ezek kérik, öt példányban készítek el táblázatokat, kimutatásokat, összefoglalókat, kérvényeket. Nem tehetek mást. A hivatalnokok skatulya vízióinak megfelelően ügyködök, s ha szépen vigyorognak, akkor végre én is elégedettséget mutatok, ha nem, ha morcosak éppen, akkor fújhatom a törekvéseimet, keresztbe raknak nekem rendesen.
A polgármester, aki végül is a testületben kegyesen rám szavazott, most nincs az irodájában. Augusztus közepe van, huszadikáig, aki teheti, szabadságra megy, meg még utána is így van, körülbelül egy hétig.
Pedig tudnom kéne, hogyan indítsam a tanévet a Bányavári Kertvárosi Általános Iskolában. Savanyú B szépen lelépett. Minden iratot, feljegyzést eltűntetett, nincs mit alapul vegyek, nincs minta, aminek a segítségével elindulhatnék. Nem tudom például, hogy milyen egy tantárgyfelosztás. Savanyú B. egy magán általános iskola igazgatójaként folytatja. Végül elfogadták a beadott pályázatát. Semmi gond, újra igazgató lehet, Személyzetis Ágota fölöslegesen aggódott. Még örülök is. Csak adja már a kezembe valaki a főnöki kulcscsomót!
Savanyú B. a kezembe adja. Reggel hétre bejön az iskolába, vigyorogva rázza a kulcscsomót a kezében. Okvetetlenkedem. Az átadás-átvételről szóló jegyzőkönyvet rakom elé, kérem, írja alá. Bejegyeztem, hogy az igazgatói irodában és másutt sem találtam az iskola működéséről készült dokumentumokat, nincs tantárgyfelosztás, beszámoló az elmúlt évekről. Csóválja a fejét, nem vagyok normális, mondja, miket követelek. Fölteszem az olvasószemüvegem, újra átolvasom az általam fabrikált jegyzőkönyvet. Savanyú B morcos képét közelről, kinagyítva bámulom, csak egy óvatlan pillanatig. Elég is. Mellbe lök a csúfság. Savanyú B, aki nálam tíz évvel fiatalabb, most nagyon rútnak látszik. Szögletes, taszító férfiarc, ráncok futnak le végig a homlokától a nyakáig, a szeme fakó, a pillantása alattomos, megereszkedett, szétnyílt pórusú bőrt látok.
Persze, mindez csak a szemüvegen át lehet, ahogy leteszem, máris visszavedlik átlagossá az arca. Távolodik, szemlélem a hátát, nem fogom látni az elkövetkező években, talán soha többé, s most ez elégtétel.
Author: Horváth Erzsébet
Horváth Erzsébet vagyok. Felváltva élek vidéken és Budapest közelében. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgoztam sokáig. Írásaim közül jó néhány már az 1980-as évek közepén megjelent a Tiszatáj, Mozgó Világ, Új Tükör, Tekintet folyóiratokban. 2015 óta foglalkozom újra írással. Hat évig nem is kerestem a megjelenés újbóli lehetőségét sem, hogy e szándék ne befolyásolhasson a hogyan és mit írni kérdéskörében. Eddig nyolc regénynél tartok, dolgozom a kilencediken. Novellák, regényrészletek jelentek meg tőlem az elmúlt három évben antológiákban, online felületeken. 2022 májusában Love veletek címmel megjelent az első regényem a Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Majd 2023 őszén A Hold távolsága szintén. Közérdeklődésre számot tartó a témája és a mondanivalója. Igazán büszke vagyok rá, hogy könyvem kiadását két település; Budakalász és Szentgotthárd város önkormányzata támogatta. Egyszerű vidéki emberekről szól, a rég elporladt kilencszázhatvanas-hetvenes években, és olyan küzdelmekről, ahol a kiszolgáltatott szereplők a viszontagságokat csendben elszenvedik. Egy lányka beszéli el a történet, aki a felnőttek sorsa miatt aggódik, miközben a boldogságról szüntelen álmodozik. Szerelmi szála is van a regénynek, és persze kalandos helyzetek, mindez egy 21. századi felnőtt szemszögéből láttatva. A rossz dolgok ellenére életörömmel bemutatva azt a régi világot. Több jól sikerült könyvbemutatót is tartottam különböző helyeken. 2024 karácsonya előtt idős embereket...

2 Responses
Senki se szereti, ha tényként elé tárják a hibáit, mulasztásait. Én még nem találkoztam ilyen emberrel. Ezekkel a semmittevő, magukat mégis nagy tartó alakokkal másképp kell bánni. Viszont, a lényeg a lényeg, hogy végre elment, és innentől minden szabályosan és előírásszerűen működhet. Persze, idő kell ahhoz, hogy az előzmények ismerete nélkül érdemben döntés születhessen, de megéri a fáradtságot, mert onnantól kezdve, működőképes lesz minden.
Sok sikert kívánok hozzá, akár Neked, akár a művedben leírt személynek!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Észrevételed, a jó gondolatokat köszönöm. Megtisztelő számomra, ha írásaim követed.
Ismeretlenül is szeretettel üdvözöllek: Erzsi