Magyart nem játszani kell.

Magyart nem játszani kell.

Trianonhoz vezető út okainak, legmarkánsabb része. És egy utópisztikus álomkép.

Ami Trianonban történt velünk, a magyar nemzetnek egy utolsó figyelmeztetés.
Egy ébresztő harsona, hogy lehet játszani a magyart, ám országot megtartani ez kevés.
Számot kell vetni, felfogni, megérteni, hogy mi minden veszett oda.
Hogy történhetett, mik voltak az okok, hogy kerültünk a Trianonig vezető útra.
Magyart nem játszani kell, hallgatni nemzeti érzelmű dallamokat. Nem elég!
Belül kell induljon növésnek a mag, a hit, akarat, az öntudatra ébredés.
Ha az emberség és összefogás a közös érdek válik legfőbb ügyünké.
Aki ma milliárdos, vagyona javát tegye a közösbe, legyen az nemzetünké.
Senki ne felejtse el, bizony volt már itt, gróf, báró, nagyúri hivalkodó, gazdag világ.
Eltűntek a történelem sodrában, tisztelet a kivételnek, nem védték és nem is tartották meg a hazát.
Nem becsülte a dúsgazdag a parasztot iparost, kézművest a népnek javát.
Szegénységben, instabil állapotban tartotta, elűzte, keressenek új hazát.
Pedig, ha nagyúri birtokok csak feleződtek volna szétosztva a parasztok között.
Így az iparosnak, kézművesnek is megélhetést adva és a jómód már be is költözött.
Az ország pénzes kamrája is telis-tele lenne mind a mai napig, képezve így az egyik lábat.
Futná is gazdaságra, fejlesztésekre, jó nyugdíjra, egészségügyre, erős seregre ez adná ki a második lábat.
Így a gyarapodó spirál nyomot hagyna a gyermekáldáson és már állnánk is a harmadik lábon.
Oktatás és minden más rendben lenne, külföldre hitelek kihelyezve és már táncolnánk is a negyedik lábon.
Talán még nem késő és tanulunk a múltból nem csak önérdek lesz és boldog vagy éppen keserű nemzeti nóta.
Fel fogjuk végre, csak úgy lehet az országot felemelni, ha a legszegényebbnek is jól megyen sorsa. Magyar a magyarnak nem irigye, ellensége inkább összekapaszkodva kezét szorosan fogva testvérévé válna.
Számvetés mellett, éljük a jelent, tekintsünk a jövőbe, senkit ne hagyjunk veszni legyen rajtunk az Isten áldása.

2025.06.05
Felföldi Lajos

Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...