Várok, reménykedek

Szürke kékség borítja be az égnek nagy világát,

A fodrosodó, sötét gomolyagok akár a tenger,

Melynek nap aranyfénye adja gyönyörű varázsát,

S tesz békéssé, fényessé. Ez a végtelen ég tenger,

Mely alkonyat idején is fecskéknek játszótere,

Mik közelemben repülnek céltalanul bolyongva,

Vagy a párjukat keresve suhannak végtelenbe

Érzelmükről csicseregve s lelkesen dalolva.

E szimfóniák élesztik fel bennem a szerelmet,

Mely képzelet szemem előtt emlékekkel megjelen,

S megannyi boldog pillanat áraszt el engemet,

S ama szép érzés önt el karjaik ölelésében

Fénylő napokon, vihar sújtotta éjszakákon.

Lelkem virágzott vele, mint a szép piros tulipán,

Mely kísért engem még a legdöcögősebb utakon,

S csak is ő reá gondoltam a tavaszi éjszakán.

Hajh de egyetlen szó töri szét ama mennybéli álmot,

Melybe oly sokáig reménykedett érző szívem,

Mit képzeletem hónapokig maga előtt látott,

És most ez nem több a vágynál mi ott összetört bennem.

A múlhatatlan bánatnak szelleme szállt meg engem,

S lett szomorúságom könnyeinek buzgó forrása.

Visszatér-e álmom angyala, a reményem,

Hogy szívemnek jövőben lehessen bizonyossága?

Csak az idő ura eme válasznak megadója:

Én leszek majd ki angyali szókkal boldogíthatja,

Vagy másnak ajkát simogatja örömadó csókja?

Nap estig várok a holnap válaszának szavára,

S ha eljön a pillanat, szívem tárva nyitva várja.

Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!