A kis ház az utca szélén.
Egyed-Husti Boglárka
A frissen lehullott hó ropog a lábam alatt. A lámpák szinte apró szemcséken keresztül világítják ki az utat, ami még reggel friss hóval volt borítva. A kis ház az utca szélén ki van világítva.
Szívet melengető a látványa. Minden egyes ablakpárkányon kis lámpások vannak kitéve és a nagy ablakon keresztül pedig belátni abba a helységbe, ahol a karácsonyfa áll.
Azon veszem észre magam, hogy ott állok a kis ház kerítése előtt és nézek befelé. Elképzelem, ahogy a konyhából frissen elkészült ételek illata száll mindenfelé. Izgatott sürgés forgást képzelek még és szívem szerint én szeretnék a lakója lenni a kis háznak.
Minden évben elsétálok erre és mindig szebben és szebben van kidíszítve a ház főleg karácsony előtt.
Megfogadom, hogy jövőre is erre sétálok majd el. Hiszen nem lakom messze a kis háztól.
Csak nem mindig vagyok itthon így igyekszem nem elfelejteni.
Mikor ismét haza érkezem a kis ház ablakai nem világítanak csak egy kis puli kutyus néz rám szomorú szemekkel a kerítés végéből.
Az idős férfi jelenik meg a kapuban kedvesen integet nekem. Kiderül azt hiszi én vagyok az ingatlanos, akit reggel óta vár. Közlöm vele, hogy én nem messze lakom és nem vagyok ingatlanos csak erre szoktam haza felé sétálni és mindig meg szoktam csodálni a házat. Épp most adják el, meghalt a felesége ő díszítette ki mindig a házat a kis puli is hiányolja őt. Viszont ő már öreg így se ereje se ideje gondozni a házat.
Hirtelen eszembe jut milyen életet volt itt, mikor még a kis házat a felesége vitte most szinte a ház is halott, üres, komor ahogy ez a szegény ember itt előttem.
Ott ültem álmaim konyha pultján, ahol annak idején a karácsonyfa ált és kértem adja oda nekem a házat ingatlanos nélkül.
Némi habozás után aláírtuk a papírokat és most én lakom a kis házban az utca szélén és minden karácsonykor fényárban úszik a ház, csokoládé illatok lengik körbe és a gyerekek, akik bekopognak hozzám kapnak cukrot.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
