A szél sodorta lelkek.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
/Mese a szerelem születéséről/
A világegyetem sötétjében a lelkek csak bolyongtak. Keresték a párjukat.
Tág és sötét volt az Univerzum és rideg. A lelkek szenvedtek és sóvárogtak.
A mérhetetlen békére, egyetértésre és kompromisszumra vágyva.
Helyette üresség volt mindenütt.
Ezer évig bolyogtak így egymástól távol. Keringtek a csillag közi rendszerben.
Aztán az egyik csillagból melegség áradt így született meg a Nap és vele együtt a Naprendszer.
Bolygók jöttek létre, különböző formájú és méretű.
A lelkek bolyongani kezdek a bolygók körül, de megint csak sivárságot, kopár néha gázos bolygókat találtak.
Aztán egyszer észrevettek egy zöldes kékes bolygót. Hívogatta őket.
A lelket úgy érezték végre otthonra leltek.
Amikor a Földbe érkeztek még csak lelkek voltak. Teste nem öltöttek. Bolyongtak tovább. Szükségük volt testre.
Hirtelen a szél felkapta őket sodorta különböző irányba míg végre testet öltöttek.
Bizonyos lelkek férfi testben más lelkek női testben születtek újjá.
Aztán egymásra találtak, végre.
A szél sodorta őket egymáshoz. Hallották a másik lélek hívó szavát.
Évezredik vártak a másik hangjára, ölelésére, csókjára.
Hogy a másik lélekben meglássák ön magukat.
Így születtek ismét újjá a szél sodorta őket össze.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
