Tőle kaptam

Szinte látom még mosolyát,
hallani vélem kedves hangját,
pedig soha nem mosolyog már,
és nem hallatja többé hangját.
Megszokni a nincset oly nehéz,
az ész és érzelem harcban áll,
egyszer minden élet véget ér,
lélek Teremtőhöz visszaszáll.
Az emlékek tárháza kísért,
életem számtalan szép napja,
mennyei csodát és jót igért,
nem feledem, hisz tőle kaptam.
Tőle kaptam, őrzöm magamban
édesanyám szavát, mosolyát,
életem boldog gyermekkorát,
bármilyen messze és távol van.
Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A szerencse

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Elengedés

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

Csillagpor

Ez a test egyszer nem lesz többé. Akit szerethettél, aki voltam, s aki maradok, az mégis itt marad veled örökké. Most csak azt szeretném, hogy

Teljes bejegyzés »

A zászló sebhelye 1956. október 23.

Október huszonhárom — vérző őszi ég,Budapest kövén föltámadt a remény.A csönd repedésén szabadság tört elő,s a Duna tükrén végigfutott az idő.A Bem téren zászló emelkedett,a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A magyar foglárok

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár;

Teljes bejegyzés »