Doboz

Doboz.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Ott ültünk a padon, Miki szeme az én szememen pihent. Szorosan öleltük egymást. Nem akartunk beszélni, A szavak néha teljesen feleslegesek.

Aztán mégis Miki megtörte a csendet és egy dobozt adott a kezembe.

Néztem rá még mondtam is neki, hogy se név se szülinapom nincs mire ez az egész? Mégis megkért rá, hogy bontsam ki azt.

Amikor kibontottam egy egyszerű kis karikagyűrű volt benne.

„Ez egy…”-kezdtem volna a mondatot mire Mike befejezte azt:

„Egy eljegyzési gyűrű”.

Hosszú csend következet ez után.

Minden vágyam az a gyűrű volt, évekig harcoltam érte és harcoltam a kapcsolatunkért Mikivel.

Nem volt egyszerű. Néha Miki az őrületbe kergetett, csökönyös volt és voltak fura dolgai, én mégis szerettem.

Teljes szívemmel szerettem őt.

Aztán évekig elváltak egymástól az útjaink.

Most meg itt ülünk egy padon és gyermekkori szerelmem megkéri a kezemet.

Nem tudom mit kezdeni ezzel, a saját érzéseimmel se voltam tisztába.

Azt tudtam, hogy Miki megváltozott, felvállalt, láttam, hogy ő is komolyan gondolja ezt. Akarta azt a kapcsolatot. De egy eljegyzés és egy házasság azért az teljesen más.

Mintha olvasott volna a gondolataimba és annyit mondott, nem kell rögtön igent mondani, ad gondolkodást időt.

Nem akartam megbántani őt, de azt se tudtam, hogy akarom-e azt a gyűrűt. Pedig az egyik felem kiabált a másikkal. Te nem vagy normális? Erre vágytál és most itt van és te bizonytalan vagy? Nem is értelek. Mondj igen. De ez nem olyan könnyű győzködőm magam és próbálok nem bele örülni a fejembe lévő hangok meg győződésétől.

Tudtam már mindent Mikről, tudtam, hogy milyen balhéi voltak, de azt is láttam, hogy az élet, ahogy gondoltam akkoriban sose volt hozzá kegyes. De ez most mégis más.

Itt ülök és nézem a dobozt és a kis gyűrűt és várok valami jelet.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »