Következmények nélkül
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Reggel a feleségem ordítozva keltett fel és az egyik újságnak a hasábját ütni vágni kezdte a testem minden porcikáját ott, ahol érte.
„Mi ez, Sándor?” -kérdezte és a szemei véresre voltak sírva.
Mivel nem válaszoltam semmit ismét ütni kezdett az újsággal.
„Azt kérdeztem mi ez?”
„Szerintem elég egyértelmű” -válaszoltam teljes közönnyel az arcomon.
„Ah, szóval szerinted ez teljesen egyértelmű”? !”
Kicsit később: „Akkor most mi lesz válni akarsz?”-kérdezte
„Dönts el te” – vágtam rá és végre ki keltem az ágyból majd szigorú szemekkel rá néztem.
„Mindenesetre bárhogy döntesz a gyerekek itt maradnak” -szögeztem le.
A feleségem tudta, hogy nem viccelek mégis félt. Remegett, keze és a lába is.
„Csak nem képzeled, hogy ezek után itt hagyom neked őket. Ezek után” – ismét az újságot akarta hozzám vágni, de én gyorsabb voltam nála.
Jó erősen megszorítottam a kezét és teljes higgadtsággal a hangomba csak ennyit mondtam: „A gyerekek maradnak”.
És az újságot az arcába csaptam.
Azt az újságot, ami lehozta, hogy egy villában drogosan szeretkeztem nem is egy nővel, hanem többel.
A feleségem kiment a szobából és halkan folytatta a sírást. Aztán kicsit később egy képpel tért vissza. Az első közös képünkkel.
„Mi lett velünk? Mi lett veled? Mi lett belőled?” -kérdezte nem is tőlem, inkább csak magában.
Majd így folytatta: „Azt hiszed ezt megúszod, minden következmények nélkül?”
„Igen” -feleltem neki teljes magabiztossággal.
Majd így folytattam: „Megúszok mindent drágám, következmények nélkül”.
A feleségem némán szó nélkül nézett rám és tudta, hogy megint igaza van.
„Nem hagyom itt a gyerekeket veled, akkor inkább én is itt maradok, vigyázok rájuk”.
„Ahogy akarod” -mondtam-„most viszont felöltöznék”.
Kimentem a nagy öltözőszekrényem felé, a legfrissebb Armani öltönyeimet nézegetem, majd inkább egy nyári sportos ruhát húztam fel. Aztán a karórás fiókomhoz mentem és kivettem az arany karórát, a legdrágább órámat. Aztán a sport kocsim kulcsát kerestem miután megtaláltam csak ennyit mondtam.
„Mire itthon leszek, legyen kitakarítva”.
A feleségem nem mondott semmit, csak fogott két párnát és elkezdte rendbe rakni őket.
Mikor a szeretkezésem után hazaértem a feleségem halott volt. Főbe lőtte magát a pisztolyommal és a gyerekeimmel is végzett.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.