Mi táncunk.
/Veszprém emlékére/
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A Margit romoknál rám nézett és megfogta hirtelen az ujjaimat.
„Szabad egy táncra?” -kérdezte és én némán bólintottam.
A derekamat átölelte és lassan léptünk hátra, majd kettőt előre. Vezetett engem. Én meg sodrottam vele.
Már nem is emlékszem, hogyan értünk a Séd partjához, amikor már nem táncoltunk, hanem csak öleltük egymást.
Éreztem őt, ahogy átfon a kezeivel, hallottam, ahogy dobog a szíve.
Némán a kezével megsimogatta az arcomat majd megcsókolt.
Olyan volt, mintha meztelen lettünk volna. Végre láttuk egymást.
A csók után a fülembe súgott egy szót: „Szeretlek!”
Mi táncunk így volt szép.
-Vége-
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.