Pipacsmező.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A repce és a pipacs is kinyílott így tavasz első napjával a lányok hosszú szoknyában várták, hogy végre kifussanak a rétre. A hajuk szép piros masnival volt átszalagozva, népviseleti ruhába járták a hagyományos tavasz váró táncot. A fiúk éles hanggal kiabáltak és ostorukkal ütögették a kocsi hintóját ezzel is előzve a rossz, ártó szellemeket.
Itt a pipacsmezőn táncoltuk el mi is az első táncot. Te 14 éves voltál és 12. A szomszéd tanyáról jöttél, ami tüllűnk 10 km található. Magas, nádszálvékony voltál. Én alacsony és széles mosolyú.
Rögtön éreztük, hogy tetszünk egymásnak.
Ki fulladásig táncoltuk, majd az asszonyok rétest hoztak abból ettünk. Boldogok voltunk és koszosak a sok sártól. Tegnap esőesett így féltek is páran, hogy az ünnepség elmarad, de a vének megmondták holnap nem lesz eső. Sosem tudtuk, honnan tudják, de olyan vének voltak, mint az ország út így ők voltak a falu bölcs vénjei. Ha ők mondtak valamit az úgy volt.
A düledező porták megteltek élettel és zenével előkerült egy hegedű és a lelki pásztor is elmondott egy imát.
Az este beköszönte előtt seregélyek egy csoportja szállt fel a szántás mellől. Jött a mesemondó és régi történeketek mesélt az erdő szelleméről és a mező erejéről mi meg tátott szájjal csodálkozva hallgattuk. Este átöleltél és megcsókoltál. Életem első csókja volt így csücsörítve adtam neked azt. Még nem tudtam, hogyan kell szeretni, de azt már igen, hogy a szívemet aznap éjjel elraboltad.
Boldog voltam. Nagyon boldog. Ott a pipacsmezőn.
Eltelt aztán oly sok év. Én vártam rád, te nem jöttél. Aztán megtudtam, hogy egy másik lányt vettél el pedig nekem adtad a gyűrűdet, amiből azt gondoltam engem választasz.
Akkor épp havazott, nem nyílott a pipacs, a mezőt is hó borította el. Én mégis mezítláb nekiindultam a legnagyobb hóviharba. Estére értem a mezőre. Ott a fáradtságtól összeestem és a szívem is ketté tört.
Másnap a reggeli olvadásban találták rám. A szívem a mezőn hevert. Az emlékeink között.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
