Perzselő szenvedély

                                                          Egyed-Husti Boglárka

Perzselő szenvedély

-Titkos feljegyzés a 16 éves koromból-

Gimnazista voltam, 2 évvel volt idősebb nálam. Tudtam, hogy a szüleim mit fognak szólni, ha megtudnák, hogy összejöttünk így se nekik, se senki másnak nem szóltam rólunk. Vagyis a köztünk lévő viszonyról. Ő már nem volt szűz, én még az voltam. Ő vele vesztettem el a szüzességemet és sok mindent köszönhetek neki.

Perzselő szenvedély volt a miénk. Nem nevezném szerelemnek, ez több volt ennél. Vágy volt. Inkább szexuális vágynak hívnám.

Nem volt sok légyottunk, de amikor együtt voltunk azok a szeretkezések voltak életem legszebb napjai.

-Megismerkedésünk története-

A gimiben épp buli volt, és én kicsit többet ittam a keleténél ezért a női mosdóba dobtam ki a taccsot, majd rosszul létem miatt alig tudtam felállni. Krisztián talált rám.

„Nyugi nem köplek be senkinek, segítek”-nyújtotta felém a kezét és ösztönszerűen kapaszkodtam belé. Pedig tudtam milyen hírben áll Krisztián. A gimi legveszélyesebb sráca. Sok volt a rovásán, majdnem ki is csapták, de megúszta. Az is kiderült egy tesi óra alkalmával, hogy tetkói vannak. Akkor még a tetkók nem voltak annyira elterjedtek, mint most és a tesi tanár nagyon berágott rá, hogy eltitkolta mindenki előtt. Persze őt ez sem érdekelte. Mindig is öntörvényű volt.

A buliból hazavitt és megcsókolt. Még sose csókolt meg senki, ő volt az első. A csókja meleg és nedves volt. Olyan érzések kerítettek hatalmukban melyeknek létezéséről eddig nem tudtam. Forróság öntötte el a testem és éreztem, hogy ő is hevesebben néz rám.

Éretlen voltam, de nem hülye tudtam kíván engem és én is kívánom őt.

-Az első légyottunk-

Taxival mentünk fel a lakásába, majd némán becsukta magunk mögött az ajtót. Átkarolt és csókolt, hagytam neki. Megcsókolta a nyakam, a fülem és éreztem, hogy az ujjai a hátamat simogatják, tudtam, hogy le fogja venni mindjárt a melltartómat és én is tudtam, hogy 5 perc és nem lesz rajta az ing. Az ujjaival körözött a melleim körül én meg halkan jeleztem, hogy élvezem. Láttam a szemében a csillogást, hogy tetszik neki, mondta is, hogy milyen gyönyörűek a melleim. Halkan megköszöntem. Majd egyre jobban haladtunk lefelé. Volt nála óvszer (fő a biztonság) és tudtam, éreztem, hogy kezdem ingerelni. Lassan hatolt belém, közben csókolt mindenhol. Éreztem a csókjai ízeit a testem összes porcikáján. Nedves lettem, ő meg folyamatosan mozgott bennem. Élvezte, láttam az arcán, a szemén. Tetszett nekem ez, hogy egyre jobban izgatom és egyre hevesebben és erőssebben van bennem. Aztán azt is éreztem, hogy kezd lassan a csúcspontra érni. Én ekkor már teljesen kész voltam, amolyan lebegés állapotába kerültem. Majd egyé váltunk a mindenséggel. Ő is egyé vált vele. Majd hallom, hogy sír. Potyognak a könnyi. Én is sírtam. Együtt sírtunk.

„Ez valami gyönyörű volt” -mondta.

„Igen az volt” -mondom.

Majd átölel a kezeivel és mosolya mögött ott lapult az őszinte érdeklődés.

Átbeszéltük az egész éjszakát.

-A második légyottunk-

Ismét a lakásán vagyunk, keze már máshol volt történetesen a combomnál, amit szépen, lassan, körkörös mozdulatokkal kezdett el simogatni. A következő percben már azt éreztem, hogy az ujjai a bugyimba vannak. Szépen leengedte a nadrágját és kicsatolta az övét. Éreztem, ahogy egyre beljebb mennek az ujjai és hirtelen már nem csak az ujjak vannak bennem. Időközben a merevedő 10 centis péniszét tette belém.

Elment.

Olyan 10 perc rá megkért, hogy simogassam őt. Megmutatta hol szeretné. Ismét elment.

Ezután halkan a péniszét a számba teszi. Miután elélvez megcsókol.

„Veled a legjobb” -mondja.

-A harmadik légyottunk-

Most egy szállodába visz, fekete kabát van rajta. Gyorsan levetkőztet és hátulról beteszi és elmegy.

Majd amilyen gyors volt az egész, olyan gyorsan távozik a szobából. A kabátot ott felejtette.

Másnap hívom is, hogy visszaadhassam neki.

Szeretné, ha megtartanám.

Kedves gesztus, de mit kezdjek egy férfi kabáttal?

Ha hiányoznék neki öleljem át a kabátját, benne van az illata.

Nem igazán értem olyan gyorsan beszél a telefonba.

-A negyedik légyottunk helyett-

Felhív és rögtön ezzel kezdi:

„Meg fogok halni, rákos vagyok, hagyj el. A kabát a tiéd”.

A szavai, mint késszúrás úgy hatolnak a szívemig. Sírok. Egész éjjel.

Másnap az egyik padtársam egy levelet csúsztat a táskámba, melyet ő írt. Kiderült, hogy rég óta tudott a betegségéről ezért lázadt és ezért nem csapták ki az iskolából, mert negyedik stádiumú rákja volt, az utolsó hónapokban van. A szülei ezért engedtek neki meg mindent, a tetoválásokat is. Aztán jöttem én és minden megváltozott. Elfelejtette, hogy beteg. Élni akart, miattam és a szerelmünk miatt, de sajnos egyre rosszabbul lett.

Megkért, hogy felejtsem el őt örökre. Én tudtam, hogy előbb ölném meg magam, mint, hogy őt elfelejtsem.

Képtelen voltam rá. Szerettem őt. Eddig nem mondtam ki neki, de ennyit írtam neki vissza.

-Válaszlevél-

Én is szeretlek, de el kell, hogy engedjük egymást. Neked tovább kell élned az életedet.

Krisztián

Csak egy kép maradt a kapcsolatunkból én és Krisz vagyunk rajta, ahogy átöleljük egymást. És nevettünk. Ülünk a padon és bemutatunk a ráknak.

A kép elkészülte után 2 napra rá meghalt. Sose tudtam őt elfelejteni igazán.

Sokszor érzem az illatát, a kabátja itt maradt, eltettem emlékbe, nem tudtam kidobni.

Egyszer kerestem valamit a kabátba és egy gyűrű eset ki belőle. Tudtam, hogy Krisz vette nekem. Eljegyzési gyűrű.

Ő is szeretett engem.

Érzem, hogy átölel és belém hatol és együtt sírunk a gyönyörtől.