Túl az Üveghegyen.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
A hegy csúcsa összeér a felhő csúcsával, olyan, mintha a két világ a menny és a pokol összeérne, majd nem is akarna szétválni egymástól. A felhő kicsinynek, a hegy magasnak látszik, a csúcs pedig ott van. Előttem. megmásztam. Pedig sokan nem hitték el, hogy sikerülhet. Én se hittem. A körülmények sem voltak ideálisak. Nagyon sok hó esett, fagyott volt minden. A csend szele süvített szinte égette a fülem. A nap pedig hol erősen tűzel, hol fagyban égett. A testem is égett, igaz a láztól. Az ujjaim sem éreztem már, mintha lefagytak volna. A karom is alig mozgott. De itt vagyok. A két világ között, fent a csúcson és fogom a hegy csúcsát.
Megérintem, majd leteszem a zászlót. A kis hó a lábam alatt tökéletes, hogy ebbe beletemessem az általam hozott imát. Minden este elmondtam. Kértem az Úr-t, hogy adjon erőt, hogy feljussak ide. Az üveghegyre. És most itt vagyok.
Hogy mi van az Üveghegyen túl azt csak azt tudja, aki már ott járt, de még senki sem jött vissza, hogy elmesélje, hogy megossza a tapasztalatait. Én is csak remélni tudtam, hogy a hegy lábánál meglátom a túloldalt és végre megértem a lét nagy kérdéseit, de elérni sosem tudtam azt.
Azt senki sem tudja. Csak az út van kikövezze, létrákkal kitámasztva, segítséggel a lábnak. De az utat te magad teszed meg. Feladsz érte mindent. Egyedül vagy 8000 méter magasba. Csak te vagy és a hegy. Ember a természet ellen vagy épp fordítva? Magad se tudod eldönteni igazán.
De ott a hegy csúcsánál állva ez már mind lényegtelen. Ott a két világ között, ahol a hegy csúcsa találkozik a felhő csúcsával és a szél sem süvít már csak csend van. Olyan csend, amit senki sem hall, senki sem lát, senki sem érez. Semmihez sem fogható. Le nem írható. Csak az érti ezt az érzést, aki egyszer már megtapasztalta ezt.
Az üveghegyen túl vagyok, lenézek rátok és látom, hogy a két világ a Hegy és a felhő mosolyog.
Suhajda Szilárd és a többi magyar hegymászó emlékére.
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.