Köszönet…

Köszönet az 55 év munkás hétköznapjaiért.

55 éven át álltam a vártán
Még az sem fontos:
lett volna-e más út egyáltalán?
Mindannyian csupán fűszerek vagyunk,
hogy ízleljék rajtunk a századunk
Az Úr termését bár bearattuk
amit tőle tápanyagként kaptunk
Hogyan sikerült a terített asztalra tennünk
hogy egy jó világot, boldogságot teremtsünk
Mit szól hozzá a nagyközönség
testet gyógyítani nem volt nagy restség
Hogy tápláltad a családi közeget
a hazát, a békét, a szeretetet
És közben jönnek, jönnek új szellemirtók
hogy feldúlják virágzó kertünket
Bár mindannyian szűrők vagyunk
mikor átfolyik rajtunk századunk szennye
És ezért lyuggat néha szitává
az élet ezernyi tűszúrása
S a végén az Úr belekortyol a levesünkbe
Ha izlik főztünk,akkor vesz be a Mennyekbe
A köszonet pedig a Teremtőé
mert Ő öntözte mindig kertünket
Hogy izletes fűszerek teremjenek
földi éltünket ezzel szentelje meg,

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »

Izzó parazsak

Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal.   Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,

Teljes bejegyzés »

Acél sínek

Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet.   A jó jövő megcsillan

Teljes bejegyzés »

Veled átélni

Veled átélni   Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Így tanultam

Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni.   Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem

Teljes bejegyzés »