Teljességben

Kerestelek, kutattalak sokáig,

A kéklő víz tudattalan partjáig.

A zöldellő fű pici harmat cseppjében,

Ki nem mondott szavaink őszinteségében.

A hátunk mögött hagyott hajnali madárdalban,

Több szólamban hegedülő éjjeli tücsökzenekarban.

De keresésed oly sokáig tartott,

Hogy elfáradva, összetörve feladtam a harcot.

S mikor keresésed véglegesen feladtam,

Ráeszméltem, belül bennem béke van.

Csendemben Lelkem hangja szólított,

Vegytiszta, belső utazásra meghívott.

Hirtelen szívem közepébe kerültem,

Ott megláttam magam a Teremtő fényében.

Szemeivel Rám, mint egy csodára nézett,

Ekkor megértettem, én miért kerestelek így Téged.

S mikor a Jóisten csillogó szemeibe merültem,

Ráébredtem, hogy mindig együtt voltunk, s leszünk

a víz kékjében,

tudattalan partjában,

a zöldellő fű pici harmat cseppjében,

a ki nem mondott szavak őszinteségében,

a hátunk mögött hagyott hajnali madárdalban,

s a több szólamban  hegedülő, éjjeli tücsökzenekarban.

 

 

Hajnal Cs. Krisztina
Author: Hajnal Cs. Krisztina

Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kifogás ès mentség

Kifogás és mentség.   Keresünk, kreálunk őket.Csak hogy megvédjenek minket.   Azt hisszük, ha mögéjük bújunk, az igazság is megváltozhat.Ez bizony hiú ábránd csupán.  

Teljes bejegyzés »

Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »