Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
4 Responses
Kedves Rita!
Örömmel olvastam humorosan játékos, szerethető, kedves versedet. 🙂
„átértékeltem mi kell, s mi nem kell nekem…” Az apró örömök sokasága: életünk boldog pillanatai.
„ölelj még soká édes pehely paplanom!” Puha, meleg, könnyű érzés: minden nap átélheted.
Szeretettel, Zoé
Kedves Zoé!
Örülök, hogy nálam jártál és itt hagytad kedves gondolataid.
Szeretettel: Rita
„Róla már le nem mondok, hozzá hű vagyok,
ölelj még soká édes pehely paplanom!”
alighanem azt a belső megbékélést és elfogadást tömörítetted ebbe a gondolatba, ami legtöbb versedben is meghatározó. a külső béke hiányban még csak elvergődünk, ha sikerül, de a belső béke nélkül miért is, érdemes-e élni?
Kedves Gábor!
Igen, így van. Az ember társas lény (lenne), de megvagyok a nélkül, hogy valaki mellettem horkoljon, mindenért morogjon, meg akarja mondani, hogy minek örüljek, mit nézzek, mit hallgassak. Szép családom van, akik szeretnek és akiket viszont szeretek. Békében születtem, van fedél a fejem felett, van mit innom, van mit ennem. Van minek örülnöm. Az más kérdés, hogy álmaimban ennél többre vágynék.
Szeretettel: Rita