Lépteim magánya visszhangzik az üres utcákon,
Egyedül lépkedek én már itt.
Olykor az épület sziluettjén,
Egy ismerős arc rám tekint.
.
Gyöngéd nevetésed hangja,
Szívembe zajt kerít.
Selymes érintésed helye,
Fájó tüzes lánggal ég.
.
Te lány ha tudnád mit érzek,
Hogy mennyire fáj benn ez itt!
Hogy kíván vissza a szívem,
S lelkem esedezve visszahív.
.
Hogy álmaimból felriadva,
Magam mellett látlak én.
De vigasztalást nem nyújthatsz,
Hiába is várlak még.
.
Lábam súlya egyre csak nehezebb,
Elképzeltem megkérem a kezedet.
Macska kővel borított utcán lépkedem,
Lépéseim hangja egyedüli és végtelen.
.
A lemenő nap meleg színében,
A múlt sötét árnyéka kietlen.
Emlékeztet arra hogy ki voltam veled,
De mégis ki lettem.
.
Azzá váltam aki ellen védtelek,
Megígértem én, el nem megyek.
Mégis most oly távol vagyunk már,
Vajon ha írnék, még akarnál ?
.
Neved hallatán összehúz a testem,
Gyönyörű arcod ámulatba ejtett.
Mikor kihuny a lámpa, elalszik minden bennem,
Mint mindig ma is a hiányodra keltem.
.
De nem szólítalak! Megvagy te nélkülem,
Léptem már, a követésed is kivettem.
Küzdöttem értünk már eleget,
Szereztem millió vérző sebeket.
.
Ágyam mellett kiürült alkoholos üvegek,
Akárhogy is nem feledem a nevedet.
Author: Deák Ádám
Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.
2 Responses
„Emlékeztet arra hogy ki voltam veled,
De mégis ki lettem.”
Remek soraid valódi érzésekről tesznek tanuságot. Nehéz a nélkül, akit szeretünk, de az üvegektől mégis érdemes megszabadulni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, köszönöm szépen a hozzászólásod, örülök hogy költeményeim elnyerik tetszésed!
Mindig öröm látni, hogy kiemeled azokat a sorokat, részeket amelyek megérintenek, elgondolkodtatnak, vagy kiemelésre érdemesnek tekinted.
Köszönöm hogy megosztod ezeket!
Kellemes napot, üdvözlettel Ádám. 🙂