A Horváth-kertben, Bogácson

A Horváth-kertben, Bogácson

 

Gyere el most, a híres, nevezetes szép Bogácsra,

egy panzióban lesz életed legszebb románca.

A kerthelyiségben nyílik a sok színes boglárka,

nyolcvan rádióban ott dalol nyolcszáz mezei poszáta.

 

Minden reggel lemehetsz a zöld vadregényes kertbe,

hallod majd, hogy gyönyörűen csicsereg a sok fecske.

A harangszó után a jó ebédhez szól a nóta,

 este megjelenik ott Budapest, Párizs és Róma.

 

Katika és Julika itt fényben él a homályban,

borsodi káposzta ott illatozik a konyhában.

Horváth úr neked varázsol az Alkotmány utcában,

csodálatos ízeket, szép tálakban és fényes kuktákban.

 

Az élet aromái hódítanak e szép várban,

Magyaros fűszerekkel szövetkezve egy nagy házban.

Gyakran egy vaddisznó fortyog és röfög a kocsmában,

de néha vén szürke marha rotyog és röhög a bográcsban.

 

Vendégmarasztaló, a sudár legényfogó leves,

a tárkonyos vadmalac leves, híres lett és neves.

Pihent itt már a szegény úrfi és a gazdag nemes,

szívük és lelkük őrzi ezt a gyönyörű patinás helyet.

 

A pálinka urak ott együtt boldogságban élnek,

kerüld őket, s akkor majd hülyének, s bolondnak néznek.

Barátkozz velük, s ők ezért szeretni fognak téged,

érted mondanak egy imát, a józan, spicces és a részeg.

 

Legyen örök életű, a Horváth kertben e mottó,

legyen mindig teli a pikoló, bögre és a korsó.

Ne kopogjon és kongjon üresen a boros hordó,

állítson szép emléket egy pompás kép és sok színes fotó.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »