Akkor is szeptember volt, csodás, őszi tájjal,
a szívemben örömmel, lelkemben pompával.
Ó, de mennyire más volt akkor mégis minden,
a szívem alatt már ott élt a kicsi kincsem.
Akkor még nem tudtam, hogy fiú lesz, avagy lány,
hiszen a neme végig nem volt más, mint talány.
Vaj”h milyen lesz? Izgalmas volt a várakozás,
bár, hogy édes csoda lehet, az nem volt vitás.
Annyira vártam, még a percet is számláltam,
naponta nézegettem a babaruhákat.
Megállt az idő, miközben az mégis haladt,
hisz október 22-én elérkezett a pillanat.
Édesanya lettem 21 évesen, csak őt néztem,
az égszínkék szemébe belefeledkeztem.
Ily szépet soh’ se láttam, annyira csodáltam,
jötte im’ betöltötte az anyai vágyat.
Ám, hogy megöregedtem visszanézve látom,
az évek elszaladtak, s véget ért egy álom.
Kicsi lányom felnőtt, nekem mégis megmaradt
a születésekor átélt boldog pillanat.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
