Úgy mesélik: Idős hölgy épp
sétáltatta kutyáját,
mikor a tó közelében
egy szép aranyhalat lát.
Vergődik szegény a parton,
szabadulni nem tudott,
beleragadt a fövenybe,
nem is szabadulhatott.
Megszánja a hölgy a halat
és a tóba bedobja,
ekkor tündér lesz a halból, s
következőket mondja.
„Visszadobtál a tóba és
minthogy jót tettél velem,
ezért három kívánságod
mindjárt, most teljesítem!”
Kicsit töpreng a hölgy, s kezdi:
„Az első már meg is van.
Legyen márkás luxus kocsim, s
hozzá gyönyörű házam!”
Varázspálcás tündér suhint,
már is minden ott terem:
luxus kocsi csillog-villog,
szép kastélyban száz terem.
„A második kívánságod
ezután most mi legyen?”
„Fiatal és szép is legyek,
tegyél hát csodát velem”.
Működik a varázspálca
és a hölgy szép, s ifjú lesz.
„A harmadik kívánságom:
tündérkém, mit szólsz ehhez?
Ifjú, szép és gazdag vagyok
Csak az lenne a vágyam,
szeretném, ha párom lenne,
kivel megosztom ágyam.
Változtasd hát szép herceggé
hűséges és jó kutyám!
Ő az, aki nagyon szeret, s
mindig vigyázhatna rám.”
Tündér suhint a pálcával
egyet a kutya felé,
mire egy szép deli herceg
toppan az asszony elé.
Majd’ elolvad a szépasszony
nem titkolt örömében, s
megszólal a deli herceg
bánattal a szemében:
„Te vén szatyor ! Bánhatod már
azt, hogy velem mit tettél!
Most már késő lesz a bánat,
kár, hogy kiheréltettél!”
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...