Köszönöm a létezés örömét,
a nőiesség minden kínját.
A termékenység teremtő erejét,
a hervadást, a levélhullást.
A múltamat, a sok rám osztott szereppel,
bánatot, mely egy tőről fakad az örömmel.
Meséket, melyeket hallgattam,
éveket, mikor ébren is álmodtam.
Valóra váltani a lehetetlent,
akarni elégni szerelemmel.
Megélni minden percet,
isteni keggyel, hogy tovább
éljek egy gesztusban, egy szemben.
Most csak élni csendes odaadással,
mint az ősz.
Lassan osonni a kertkapu felől.
Felbukkanni ködből.
Kiragyogni sok-sok szeretettel.
Oda, hová hívnak,
oda, hova fényem kell!
Author: Kissné Kustor Franciska
1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.
