Tegnap lezajlott a csapat őszi pályázatának eredményhirdetése, ahol nagy örömömre egy versem bekerült a Sütőtök olvad a számban című antológiába.
Nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget, a zsűrik munkáját, és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a különleges délutánhoz.
Gratulálok minden szerzőtársamnak, akik bekerültek a kötetbe, vagy kupával gazdagodtak. Jó érzés ennyi tehetséges ember között alkotni és ünnepelni!
Októberben találkozunk!:)
Itt a versem:
Őszi sanzon
Hányszor öleltem át a válladat,
nem őrzi semmi számadat.
Ahogy ereinkben a vér kering,
összefonódnak álmaink.
Vándormadárnak, hogyha útra kél,
búcsút int már a rőt levél.
Védjen szeretet, remény és a hit,
őrizd szívedben álmaid!
Lépteink alatt már a tört avar
de sok emléket fölkavar.
Robog az élet, mint a gyorsvonat,
de fel ne add az álmodat!
Az ősz már ilyen, eső, köd, ború,
szomszédban dúl a háború.
Míg házakat gázolnak harckocsik,
a lélek békét álmodik.
Madarak kórusa már nem zenél,
süvít helyettük őszi szél.
Bolond most az idő, ez nem vitás,
jöhet az együtt álmodás.
Egyhangú eső mindent elapaszt,
ködön át lásd a szép tavaszt.
Csak legyen, ki téged nagyon szeret,
s veled álmodja életed.
Author: Mihá István
Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.