Tegnap margójára

Tegnap lezajlott a csapat őszi pályázatának eredményhirdetése, ahol nagy örömömre egy versem bekerült a Sütőtök olvad a számban című antológiába.

Nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget, a zsűrik munkáját, és mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a különleges délutánhoz.
Gratulálok minden szerzőtársamnak, akik bekerültek a kötetbe, vagy kupával gazdagodtak. Jó érzés ennyi tehetséges ember között alkotni és ünnepelni!

Októberben találkozunk!:)

Itt a versem:

Őszi sanzon

Hányszor öleltem át a válladat,
nem őrzi semmi számadat.
Ahogy ereinkben a vér kering,
összefonódnak álmaink.

Vándormadárnak, hogyha útra kél,
búcsút int már a rőt levél.
Védjen szeretet, remény és a hit,
őrizd szívedben álmaid!

Lépteink alatt már a tört avar
de sok emléket fölkavar.
Robog az élet, mint a gyorsvonat,
de fel ne add az álmodat!

Az ősz már ilyen, eső, köd, ború,
szomszédban dúl a háború.
Míg házakat gázolnak harckocsik,
a lélek békét álmodik.

Madarak kórusa már nem zenél,
süvít helyettük őszi szél.
Bolond most az idő, ez nem vitás,
jöhet az együtt álmodás.

Egyhangú eső mindent elapaszt,
ködön át lásd a szép tavaszt.
Csak legyen, ki téged nagyon szeret,
s veled álmodja életed.

Mihá István
Author: Mihá István

Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.

3
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A szeretet fénye

A szeretet fénye   A szeretet fényére vártunk, A hit, a remény és az öröm után. A templom előtti téren álltunk Várva felcsap ma a

Teljes bejegyzés »

Lennék…

Lennék neked a dallam ébredésedben. Lennék a harmat lábad alatt friss fűben. Lennék a kék az ég színében. Lennék a sárga a Nap fényében. Lennék

Teljes bejegyzés »

Legyél az álmodó

Legyél hajnali harmatcsepp a zöld fűszálon. Zümmögő rét fölött, tovatűnő felhőálom. Legyél a szivárvány hídjának ibolya lángja. Fagyos teleken izzó, meleg kályha. Legyél rigófütty, csőrében

Teljes bejegyzés »