Felhalmozunk. Gyűjtögetünk.
Semmit ki nem penderítünk.
Cserélni kell lassan lakást.
Dugig hordtuk már a padlást.
Lyukas vagy tán divatjamúlt.
Jó lesz. Nem baj, kicsit kinyúlt.
Otthon ebben teszek-veszek.
Cseresznyét majd ebben szedek.
Lepedőből konyharuha.
Ki nem dobjuk, olyan puha.
Használt zacskót is kimossuk.
A kamrában felhalmozzuk.
Gombostűket, a kis szöget,
Radírt, golyót, más pöcköket
Tálkába mi bedobáljuk,
Azért, hogy majd megtaláljuk.
Tankönyveket miért gyűjtöm?
Tűzrevaló hogy csak gyűljön?
A kisautók kire várnak?
Meglepetés unokámnak?
Érmeink és serlegeink.
Büszkék is rá gyermekeink.
Díszelegnek a szekrényen.
Hol végzik majd? Járda szélen.
Fényképeken az életünk.
Hány albumot is nézhetünk!
Harcolnak majd, kié legyen?
Dehogy! Kihajítja menyem.
Egy-egy képet megtartanak.
Ide hallom, kiáltanak.
Ki is ez a nő a képen?
Istenem! Ő anyád régen!
Csodás horgolt a terítő.
Megsárgult már, de dühítő!
Szorgos ujjak, pápaszemek,
Fáradt, sovány, eres kezek.
Itt a mama stafirungja
Az ágy alá csak bedugva.
De rossz érzés pakolászni,
A régmúltban kotorászni!
Monogramos az ágynemű.
Mintában az N H betű.
Damaszt kendők oly glédában!
Keményítve szép sorjában.
Szövetvég is előkerül.
A szekrényből véletlenül
Mikor is lesz kabát ebből.
Soha! Vágják majd rá egyből.
A kórházból régi lelet.
A nagyapád filmje pereg.
Végzés, irat, számla, napló.
Kisiskolás osztálytabló.
Találok én receptkönyvet.
Hullajtok is rögtön könnyet.
Kézzel írott dőlt betűkkel,
Hímzéssel is körbe tűzdelt.
A fészerben ócska szerszám.
Tátva marad a szemem, szám.
Konyhakredenc de gyönyörű!
Nagyapámé a köszörű.
Óriási zsíros bödön.
Dédnagyanyám visszaköszön.
Piros zománc lábasban főz.
Terjed szét a húsleves gőz.
A sok csetresz értéktelen.
Kaptam kedves emlék nekem.
Ezt sem viszem, nyugi, sírba.
Dobjátok ki, de ne sírva.
Author: Wágner Judit
Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...