Tudod-e ám, elárulom,
Milyen mester is a KOVÁCS?
Vasból készít patkót lónak,
Szeget, mit vár tetőn az ÁCS.
Ismerős-e mi a CSISZÁR?
Kardot hegyez, élesíti.
A katonák fegyvereit
Tisztítja és fényesíti.
A CSUTORÁS mit is csinál?
Van egy gépe, lábbal hajtja.
Vésőt használ és reszelőt.
Fát esztergál csak is rajta.
És a BOGNÁR munkája mi?
Ő kocsira gyárt kereket.
A BODNÁR meg kádat készít,
Fürdethessék a gyereket.
Borvidéken nélkülözni
A KÁDÁRT hisz nem is lehet.
Ő munkája, legyen hordó,
Annyi, hogy majd belegebed.
A TAKÁCS? Ő vásznakat sző.
A KÉKFESTŐ melyet megfest.
Egy kék mintás köténykével
Meglepi ő ám a kedvest.
Jön egy ember puttonyával.
RÉVÉSZ várja hajójában.
A túlpartra szállítja őt
Pár pengőért valójában.
Az ÓSZERES összegyűjti,
Mi otthon már haszontalan.
A DRÓTOSTÓT edényt javít.
Várost járják szorgalmasan.
VÁLYOGVETŐ téglát készít.
Lápos földet vízzel kever.
Hozzá ad még apró szalmát.
Míg az szárad, napon hever.
Fűzvesszőből szakajtót vagy
Tálat köt a KOSÁRKÖTŐ.
Lenből fonják a kötelet.
Úgy hívják, hogy MADZAGKÖTŐ.
Mi is lehet a GERENCSÉR?
A FAZEKAS másik nevén.
Sorakozik a kredencen
Korsó, Lábos, agyagedény.
VARGA bőrrel dolgozik csak.
Úgy, mint a SZŰCS vagy a TÍMÁR.
PÁKÁSZ pedig láposban él.
Ma fogása csak egy hínár.
A SZÓDÁS és a JEGES is
Szekérrel az utcát rója.
Csereüveg kikészítve
Várja már a ház lakója.
SZEMFELSZEDÉS is mesterség.
Egy harisnyaszem leszaladt.
Idős néni piac sarkán
Felszedi, hopp, egy perc alatt.
KALAUZ ült minden buszon.
A jegyeket ő kezelte.
Leszállási szándékot is
Csengettyűvel ám jelezte.
Elfeledett mesterségek.
Régmúlt korok emlékei.
KEFEKÖTŐ, KALMÁR, PÁSZTOR.
De jó rájuk emlékezni.
Author: Wágner Judit
Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...