Megjegyzés:
Ne firtassátok a helyesírást. Ezúttal ÍGY KELL kinéznie a szövegnek, hiszen csupán csak EKKOR és így hordozza a valós érzelem- és lelkivilágot, melyben megszületett.
Szeretném, hogy nap lehetnék,
Hajad simogassam,
Szeretném, hogy szellő legyek,
Kebled csókolhassam;
Szeretném, hogy eső legyek,
Mikor hullok, mikor esek,
Arcod, ajkad csókolhassam,
Könnyeidet lemoshassam.
Szeretném, hogy nyakék legyek,
Vállaid beboríthassam;
Szeretném, hogy kesztyű legyek,
Kezed simogassam.
Szeretném, hogy tiéd legyek,
Kívánság’id teljesítsem;
Szeretném, hogy az ég legyek,
Boldogságod megőrizzem.
Author: Arcson Rafael
Kedves olvasó! Már régóta írok, úgy negyven-pár éve. Én is, mint oly sokan, kamaszkoromban kezdtem az írás művelését. Természetesen akkoriban, mint minden kamasznál, elsősorban a versek (főleg szerelmes versek) álltak előtérben. Írtam azonban novellákat is, sokfelé ágazó tematikával, hiszen magam is lelkes olvasó voltam, mégpedig „mindenevő”. Később a színészet felé fordult a pályám, s így különféle színpadi szövegeket is irogattam, eleinte csak a fióknak, később már célzottan színpadra is. Ezek közül több munka színpadra is került. Délvidéki lévén (Vajdaság a Délvidéknek csak szerbiai része, de ide tartozik még Horvát-Baranya és Szlavónia Horvátországban, valamint a Muraköz Szlovéniában), s annak köszönhetően, hogy kiváló irodalom-tanáraim voltak a gimnáziumban, egyre többet írtam mindkét nyelven, értsd: magyarul és szerbhorvátul. Amióta Jugoszlávia szétesett, írásaim három nyelven születnek meg: magyarul, szerbül és horvátul. Műfajként, legalábbis azt hiszem, mindenbe belekóstoltam, az egy pornográf-irodalmat kivéve. Úgy vélem, hogy ez a „műfaj” nem való irodalmi munkához. Tehát írok mindenfélét, reális, mindennapi dolgokról, lírai hangvételű munkákat, humorosat, színjátékot, tudományos-fantasztikus novellát, stb., stb. Különben, mindenki, aki érdeklődik és beleolvas az írásaimba, amúgy is megtapasztalja. Szeretettel üdvözlök hát mindenkit, aki ide látogat egy kis olvasnivalóért. Szívből kívánok kellemes, felüdítő olvasást.
2 Responses
„Szeretném, hogy az ég legyek,
Boldogságod megőrizzem.”
A kedvesünkkért mármi szeretnénk lenni.
Szeretettel: Rita
Így igaz, kedves Rita.
S ami az érdekes, ezt az ember már kamasz korában felismeri, amennyiben a kiváltó érzés őszinte és szívből jön.
(Ezért is volt annak idején ezt a versemet az első alkalommal megjelentető ifjúsági lap vezetőségével komoly vitám. Mert ők úgy gondolták, hogy akkor jó a vers, ha a helyesírást FELTÉTLENÜL betartja. És ezért KEMÉNYEN MEGVÁLTOZTATTÁK a szöveget.
Végül is abban maradtunk -én ugyan rákényszerültem-, hogy most már marad, ahogy van, de én keményen kikértem magamnak az általuk elkövetett csonkítást. -Jogilag viszont nem lehetett beléjük kötni.
Aztán, most, ahogy így belegondolok… Lehet, hogy ez a vita volt aztán az oka annak, hogy egyetlen írásomat sem voltak hajlandók soha többé közölni. Annak dacára, hogy nem egy az általuk elutasított munkák közül megjelent máshol. Vagyis, az agyonhallgatásom oka nem a minőség hiánya volt… 😛 )
Szeretettel: Rafi