Póklábakon, pókfonálon
póktáncot jár Pók Pál.
Két ág között lengedezik,
ide-oda póklál…
Szél hátán utazó,
„akrobat”- artista,
küllőn szőtt hálója
lebegősen tartja.
Légi országútján
csigafonal pálya,
nincs jármű a sávján,
kátyú sem zavarja.
Megbújik a levelek közt
„repülőkre” várva.
Riasztója: vezérfonal,
lábát rajta tartja.
Ha rezdül a ritka szövet,
bukfencet vet Pók Pál.
S háló-fogta áldozatot
szorosan bepólyál…
Author: Kedves Judit
„Minden a lélek sugárzásán múlik!” Számomra akkor érdekes egy mű - legyen az irodalmi, zenei, vagy képzőművészeti alkotás -, ha megérzem ezt a fajta sugárzást, vagy meghökkentő intellektuális élménnyel gazdagít. Igen, én magam is erre törekszem, amikor írok. Széles a paletta: Előszó, publikáció szakmai folyóiratban, újságcikkek helyi lapban. Mégis a versekben találok otthont. Rendszeresen járok a „Pincelíra” eseményre, Debrecenbe. Ott ismert és kevésbé ismert költők verseit hallgatjuk, olvassuk, a múlt századoktól egészen napjainkig. 15-20 éves koromban természetesen a szerelem és az élet nagy kérdései foglalkoztattak és jelentek meg verseimben. Majd több évtizedes csend után újra tollat ragadtam – akarom mondani: géphez ültem – és elküldtem az unokámnak írt rímhalmazt egy pályázatra. Meg is jelent a „Karácsonyi Kincsek” e-book kötetben, 2024-ben. Ezt követte 3 szerelmes vers a „Forró Vágyak” című, szintén e-bookban, ez év februárjában. Az Irodalmi Rádiónál „Az én nyaram” című antológiába került be a „Pipacsok” című versem. Talán a pipacsok is hirdetik, hogy „...a legigazibb érték maga az élet…se kezdete, se vége nincsen a létnek, …mert…az élet örök.”
