Messzi járatlan utakon
visz a szívem szüntelen,
kíséri léptem a nyugalom
s egy szó, mi itt cseng üresen.
Viszlát! – soha ki nem mondta
csak tekintete ordította arcomba
és két karját maga elé fonta.
Nem búcsúzott. Vártam, én ostoba.
Visz a szívem szüntelen
zord és rideg tájakon,
hol az élet reménytelen,
de otthonra lel a bánatom.
Hideg szél viszi hozzád hangom
fülsüketítően, borzolja majd lelked
a hiányom, s hogy veled buktam harcom.
Maradj némán. Kimondom helyetted:
Ég veled!
Author: Ócsai Kitty
Úgy gondolom van, amit szavakkal nem mondhatunk el…erre van az írás. Írni a legféltettebb vágyainkról a félelmeinkről vagy a fájdalmunkról bátor dolog és még nagyobb bátorság kell, hogy ezt meg is osszuk másokkal. Ugyanakkor mégis szívmelengető a tudat, hogy ezzel akár másnak is adhatok, nem magamból, hanem az érzésekből. Megélni majd megírni egy szerelmet és halhatatlanná tenni a művészet által. Ezért érdemes élni igazán! Rólam nem kell sok mindent tudni. 30 éves vagyok, anya vagyok, edző vagyok, eladó meg egy kicsit katona is… néha el is veszem ebben a kavalkádban. De a lényeg, hogy nagyon szeretek írni, régóta írok és persze én is még a gimiben kezdtem a gagyi szerelmes versekkel. Ugyan volt egy nagy kihagyásom és 10 évig egy sort nem írtam, de ezt most igyekszem bepótolni. Mindenki szerencséjére megtaláltam az elveszett múzsám. Most már határ a csillagos ég és tovább.
