Minden csodát…
a fényben várok rád, hogy átölelj... emlékből éled minden szó... nyújtom kezem, hogy elérjem, mit őriz még derengő valód. a valótlant is elhiszem, hinném, hogy itt vagy, a csendben megtalálsz... tudom, hányszor fájt már az elég, mondtad: elmúlik majd, minden, odaát. a fény öleli tested, nem tud szólni a szád, míg fogom kezed, elenged... a világ megfordul velem, a világ kifordul veled... eltűnsz a végtelen csendben, mintha sohasem... sosem lett volna ideát. itt hagytad bennem magad... s magadból minden csodát...
2023.10.03
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
5 Responses
„a valótlant is
elhiszem,”
Kedves Zoé!
Ilyen a szerelem. Az álomkép elmúlik és marad: „itt hagytad bennem
magad…
s magadból
minden csodát…”
Ez a XXI. század, virtuális világ, virtuális szerelem, miközben az ember mégis az igazira vágyik és annak hiányát szenvedi.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita, köszönöm szépen hozzászólásod.
Az írás egy gyász-hármas első része.
Szeretettel: Zoé
hm.
„én még itt vagyok veled,
s te még itt vagy velem.
én még itt vagyok neked,
s te még itt vagy nekem.”
( https://irodalmiradio.hu/2024/12/14/en-meg-itt-vagyok-veled/ )
Kedves Gábor!
Nagyon meghitt, szép sorok. Bizony jó érzés az ilyen, legyen bárkiről is szó, hiszen lehet az egy kedves, egy szülő, egy gyermek, egy jó barát, bárki, aki közel áll a szívünkhöz.
Szeretettel: Rita
kedves Gábor, köszönöm! a gyász-vershármas második tagjának címe: „Itt vagy velem…” .