Napról-napra igyekszek jobban lenni,
Enni,
És meglenni.
Lapról-lapra próbálok haladni,
Maradni,
És aratni.
Napról-napra jobban hiányzol,
Kiáltok,
De nem bírom hiányod.
Lapról-lapra csak te vagy állandó,
Fárasztó,
Hogy orcámon könnyem száradó.
Napról-napra nehezebb kikelni az ágyból,
Ebből kezd elegem lenni már most,
Hogy nem ereszt hiányod.
Lapról-lapra kerget az őrület,
Mely körbevesz,
De valaki örvendez.
Napról napra gondolkodok, mi lehetett ez,
Mert nagyon megijeszt,
Ami nem ereszt.
És lapról-lapra eszembe jut,
Hogy minden versem hozzád nyúl,
Mert nem maradt más út.
2025.10.19.
Author: Szebeni Zsófia
,,Szívem cafatjait szedegetem egyik kezemmel a földről, a másikban egy tollat és papírt tartok.” Remélem azokhoz fognak eljutni őszinte műveim, akinek szükségük lesz majd rájuk és segíthet rajtuk. Szebeni Zsófia Erzsébet, 2006. január 15.
2 Responses
Szia!
Nagyon szép ez a vers, engedelmeddel megosztottam, hogy más is olvashassa ezeket a sorokat, érzéseket.
Laca
Köszönöm szépen, hogy leírta a véleményét! Köszönöm a megosztást. Szép napot!😊
Üdv Zsófi