Amikor Bori a Kiülős kávézóba betért, Pultos Gazsinak mindig elállt a lélegzete. Ha Bori nem csak kávét ivott, hanem egy adag gesztenyepürét is megevett, akkor Gazsi elveszítette az eszméletét, és újra kellett éleszteni.
A Főfőző osztott, szorzott a fagolyós számológépén, és megvett egy Zsötem made in France márkájú a lélegeztető gépet. Gazsi nem szerette az új masinát. Arról álmodozott, hogy egyszer majd Bori fogja újraéleszteni, szájon át mesterséges lélegeztetéssel.
– Az életemet adnám egyetlen csókjáért! – suttogta.
Nem csak Pultos Gazsi lélegzete állt el, ha Bori belépett a kávézóba. A halkan zakatoló pénztárgép is megállt művelet közben. A fogyasztás nettó árát még csak-csak, de az ÁFÁ-t már nem volt hajlandó beütni. A környék lakói jó idő esetén a háztetőről figyelték, mikor érkezik Bori a kávézóba. Ilyenkor befurakodtak az olajszőkítők, bukott politikusok és egyéb kétes egzisztenciák is, mert ÁFA mentesen lehetett fogyasztani. A konzervatív főfőző, megint csak elővette a fagolyós számológépet, és megállapította, ÁFA nélkül is nyereségesen üzemel intézménye.
A konkurencia próbálta átcsábítani Borit egy márvány padlójú és vörösfenyő burkolatú, kávéházba, ahol újgazdagék kavarták a kávét. Bori nem engedett a csábításnak.
– Anyja lánya! – bólogattak elismerően a Kiülősben. Bori hűséges, özvegy édesanya sohasem hagyta, hogy férjéről múlt időben beszéljenek. Az elhunyt felöltője pedig most is ott lógott a fogason, ahol a megboldogult hagyta.
A különféle szolgálatok nagyon gyanúsnak tartották a Kiülős kávézót, elsősorban a társaság összetétele miatt.
– Tényleg külön neműek látogatják a kávézót? – faggatta legjobb ügynökét a Főszolga, a Szolgálatok vezetője. És tényleg a férfiak maguk elé engedik a nőket az ajtónál?
– Esküszöm, hogy így van, és még a kabátot is felsegítik rájuk!
– Látnom kell azt a helyet! Turistának álcázta magát, és januárban napernyővel és úszógumival megjelent a kávézóban. A klímaváltozás hatásainak várható borzalmaira felkészített kávéházi közönség nem talált ebben semmi kivetnivalót.
– Az ott egy férfi, az ott egy nő. Az ott egy férfi, az ott egy – úristen, micsoda gyönyörű nő! A Főszolga összezavarodott és újból kezdte a számolást. Hátrányban volt a kávézó főfőzőjével szemben, mert nem hozott magával fagolyós számológépet.
Annyira összezavarodott, hogy amikor a pultos megkérdezte tőle – az úrnak mit kínálhatok? – csak annyi jutott eszébe, hogy
– jég dupla whiskyvel. A személyzet megkönnyebbült sóhajtása tájfunként lesodort néhány virágcserepet az ablakpárkányról.
– Kicsit habókos a fazon, de aki a Nagymenő slágereit ismeri, rossz ember nem lehet – állapította meg a személyzet. Pult alól kerítettek neki két ampullányi whiskyt.
Hetekkel később a Főszolga megírta a Minisztérium számára a jelentést.
– Megállapítást nyert, hogy a Kiülős kávézó működésével kapcsolatban alkotmányossági aggályok nem merülnek fel. A vendégkör és a személyzet az ország területi integritását pillanatnyilag nem veszélyezteti.
Egyedül Bori volt veszélyes. Életveszélyes! Áramszünet volt éppen amikor belépett. Gazsi nyomban összeesett. A lélegeztetőgép nem működött. A gyönyörű nő a férfi fölé hajolt. Gazsi homlokát kissé lefelé, állát pedig felnyomta. A déli harangszó is félbemaradt, amikor ajak ajkat ért, és a templom falán azon a híres freskón a megfeszített Krisztus vérző lábától karnyújtásnyira, az angyalka elszenderedett. Rózsaszín ujjacskáival szorongatta ugyan a végítélet harsonáját, de aki csak ránézett rögtön látta, ma már nem fújja meg. Egész délelőtt mozdulatlanul kellett állnia, vakuval fényképezték a japán turisták. Nem csoda, hogy elfáradt.
A kellő lélekjelenléttel rendelkező Marika, a szemközti színház jegypénztárosa az ablak mellől felugrott, és odasietett Gazsihoz, készen arra, hogy Borit bármelyik pillanatban felváltsa. Várakozás közben kézi táskájában keresgélte az elkenődésmentes és vízálló rúzsát.
Bori fújta és fújta a levegőt. Kérészéletű volt a csók. Utóbb tiszavirág csóknak nevezte a közönség.
Gáspár halálos nyugalommal feküdt Bori karjai között. Feketekávéhoz illő zászló került a kávézó ajtaja fölé.
Author: Kaszás István
Kaszás István székesfehérvári közgazdász és idegenvezető vagyok. Tagja vagyok a székesfehérvári Vörösmarty Társaságnak. A '90-es években Székesfehérvár közügyeivel, a hajdani koronázó templom maradékának megóvásával kapcsolatban jelentek meg cikkeim. Az utóbbi hét években novelláim a VÁR folyóiratban, Búvópatakban, Partiumban, az Előretolt Helyőrségben, Agriában, Litera-Túrában jelentek meg. Az elmúlt években a Petőfi Irodalmi Ügynökség díjazta kettő, pályázatra beadott novellámat. 2021-ben jelent meg a Hungarovox Kiadó gondozásában a Kinőtt ifjúkor című novelláskötetem, 2022-ben a Püskinél pedig a Magyar hadifogolysors Oroszországban - egy kántortanító naplója alapján. Év végén a Hungarovox Kiadónál megjelent a Letöltendő szabadságra ítélve című kötetem. Nős vagyok, két gyermekünk és három unokánk van. Nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádió 2022. évi születésnapi prózakötete, egyik novellámnak, a Lakótelepi Hófehérnek a címét viseli.
