Egyedül hegedül
Ébred, álmán töpreng. Felhőn repdesett
Egy közeli kis égitest lustán melengetett
Ugrott a tengerbe. Gyökeret eresztett.
Vulkán szélén egyensúlyoz, felnevetett.
Egyedül volt. Bármerre ment, menekült.
Húzta, húzta a vonót, de nem hegedült.
Szférák minden accordja élt szívében
Nincs kinek játssza, hallgatja misében.
Ott az űrben Vándorként lett ismert hős
Kinek meséje rég eltűnt, elkopott a törzs
Társasjáték magányban, tábláján a tőr
Felkel reggelente, menne, de hol a flört?
Piactéri muzsikusokat hallgat, és regél.
Éjjel nappal keresi, a mámoros zenét.
Nem emlékszik tisztán a hajnal illatára,
Szemsugár csillogás az örök imádsága.
Elfogy lassan, tüze kihunyt, vánszorog.
Hite megtört hajóként sodródva forog.
Néha még, mintha újra hallaná a hívást.
Felemelt fejjel úton, szíve adná az irányt.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…