Mesebeli Rengeteg
Szentendrei erdőbe felhőkkel érkezem.
Vaksötétben gurulok, egy házat nézek.
Nem látom tisztán merre is járok, félek.
Jó ideje csak egy elfutó nyúl volt az élet.
Erdő szélen árválkodik, esőben éppen.
Oldalán betűkkel fogad a holdfényben.
Rengeteg, olvasom el. Akkor ideértem.
Bányász családok háza volt jó régen.
Ma fáradt, éhes vándorok menedéke.
Nekem kikötő, a zenémet ide kértem.
Kedves aggódva, vannak itt vendégek?
Odaérve, világos ajtóhoz vezet léptem.
Teraszról valaki köszönt, adjon Isten!
Mika az, ki dallal hívott. Már megismer.
Ölelés után indulunk be, ülünk le frissen.
Vaskályha ad meleget, mosolyod hitet.
Kedves háziak frissítővel várnak, kérem.
Meghatja lelkemet, oly ismerős kép ez.
Hasonló lelki térben ébredtem fel 3 éve.
Udvarhelyen jött a muzsika, itt újra élem.
Azóta ismerem Mikát és verselő dalait.
Megérintette, kinyitotta lelkem ablakait.
Már magam vetem érzéseimet sorokba.
Szavak ereje határozza meg sorsomat.
Ezek a költők! Pilinszky, Áprily, Márai.
Amiket leírtak, azok mesés, bús álmaik.
Műsorvégén a Gyöngy könnyes ének.
Meleg levesen osztozva, felemre nézek.
Maradjunk egy kicsit, élnék itt Véled.
A hangulat meghitt, igaz emberek népe.
Szívünk ragyog, világít mécsesek fénye.
Tiszta szívesen. Áldás és ünnepi béke.
2025.11.23
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
