Csengő bongó, hívogató,
varázslatos, andalító hangok,
mennybéliek,
forognak a légben,
keringenek az égen,
szállnak fenn a magasban
Várnak.
Hamarosan útra kélnek,
szelek szárnyán,
hogy repüljenek hét határon át,
Messzi távolra,
majd érkezve sebesen vonuló felhők hátán,
onnan leereszkedve, Földre szállnak.
Megtalálnak, hozzám elérnek,
fülembe másznak,
s ott bűvös dallamokká összeállnak,
szárnyalnak, zengenek,
tündérmesét, csodás zenét,
susognak fülembe,
bűvölnek, megragadnak,
elringatnak,
elaltatnak, elvarázsolnak,
majd, ahogy jöttek, elbúcsúznak,
s el is hagynak.
De emlékük sokáig megmarad,
nem enged, ott bent még
búg, cseng, zeng, fogva tart
a dallam,
s csak hosszú idő múltán hagyja, hogy
a féltékeny csend helyébe lépjen.
De én máris azt keresem, kutatom,
hogyan tehetnék szert arra, hogy
e csodálatos hangok adta dallamokat
újra meghallgathassam.
S kérem Istent, hogy életemben,
legalább még egyszer,
ezt az élményt adja meg nekem,
hogy újra halljam ez égi zenét,
aztán utána már mindegy mi lesz,
többé nem számít, legyen az bármi,
nem sajnálnám, még ha ennek ára,
Istenemre mondom,
lenne akár halálom is.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
„azt keresem, kutatom,
hogyan tehetnék szert arra, hogy
e csodálatos hangok adta dallamokat
újra meghallgathassam.”
Visszavágyunk gyermekkorunk tisztaságába, amikor megérintett a karácsonyi csengő hangja, bár lehet, hogy Te nem karácsonyra gondoltál, de mindegy is. Vágyunk a szépre, a jóra, azt átélni tiszta szívvel újra.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Valóban én nem Karácsonyra gondoltam, de abban igazad van, hogy az efféle emlékek Karácsony táján nagy erővel törhetnek fel egy embenél.
Szeretettel
Tonió