Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan
Mindenki a másikra vár,
Hátha kedve szottyan;
Forradalmat szervezni bár,
Nem oly egyszerű ottan…
A kis koreai eszegeti fejadagját –
Lehet, hogy a rizs amerikai –
Szentként tiszteli pótapját:
Miért nem lövi le már valaki?
A vezér hatalma totális,
Még morogni sem lehet,
A helyzet már-már fatális:
Ki az, aki valamit tehet?
Torz ember torz rendszert szül –
Ha szülhet egyáltalán férfi –
Az ellenzék börtönökben csücsül:
Hol vagy Isten? – kérdi.
Egy ateista országban nincs Isten –
Hacsak nem elmebeteg vezetője –
Ellenszegülésre lehetőség nincsen:
Észak-Korea az emberiesség temetője.
Mondhatjuk itthon: gyávák vagytok!
De mi nem oda születtünk…
Nincs ott internet, laptop:
Nem tudja senki: „mi van köröttünk?!”
Átcsomagolják a segélyszállítmányokat:
Mintha a nagy vezér adománya lenne…
Ebben is kereshetjük az okokat:
Boldog, ki moziba mehet, s van mit ennie…
A hivatalos retorika persze sátáni:
„Elsöpörjük a Föld színéről Guamot!”
A hadseregnek kéne a néphez átállni?
Ki takarítja el ezt az ős-guanót?
Az emberiség rákos daganata…
Legyen háború? Így kevesebb áldozat lenne?
Meddig maradhat hatalmon a Kim dinasztia?
Kell megoldás, kérdezzük az Urat: Ő mit tenne?!
Budakalász, 2017. augusztus 23-24., éjjel
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
