Le Jardin du Luxembourg

A Luxembourg kert egy árnyas nagy park , 

megálló, kikapcsolódás , ellazulás 

az egésznapi lótás futás, rohanás, 

a napi programok között és után. 

Békés sziget, közepén egy nyüzsgő,lüktető, 

 rohanó nagyvárosnak, 

szívében Franciaország fővárosának, Párizsnak.  

Egy percnyi szünet, csend , feltételes megálló, 

egy cseppnyi kóstoló a nyugalomból,  

oázis, karantén, kikapcsolódás 

a folyamatos zaj,ricsaj szinpadán. 

Ha jártál Párizsban akárcsak egyszer,  

bizton mondhatom, e nevet ismerned kell! 

A várost látogató, járó turisták sokaságának 

hozott felüdülést, szerzett kellemes perceket e park. 

Ha már a sok látnivaló megtekintésétől  

holtfáradtan szédelegtél, szinte biztos,  

hogy ide jöttél, pihenést, nyugalmat itt kerestél. 

S miután ide elértél, első dolgod az volt, 

Hogy fogtál két fémszéket, 

ezeket egymással szembe helyezted el,  

egyikre lerogytál, a másikra a sok gyaloglástól 

égő, szúró, fájó lábad tetted fel, azokat jól kinyújtottad, 

s immár, így a széken elterülve, egy jó nagyot szusszantál.   

És csak mind ezután következett,  

hogy most már élvezhetted igazán  

a pihenést, az árnyékot, a felüdülést, 

e csodás,mondhatni életmentő park hűs fái alatt,  

s melynek nevét, e nevet hogy, Luxenbourg 

jól megjegyezted és soha el nem felejted. 

Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.