Varázslónő 5/4: Az Emlékek őre

Szorosan egymás mellett álló testünk körül megjelent egy hullámzó arany-kék fényfonál. Egyre gyorsabb ütemben pulzált, miközben összepréselt minket, mint egy hordó deszkáit az abroncsa.

– Csukd be a szemed és végy egy mély levegőt! – tanácsoltam.

Rég eltemetett múltam megelevenedett a szemünk előtt.

A szoba sötétjét felváltotta a napsütés.

Jake és én egy virágzó mandal bokor tövében álltunk, ami édes, vaníliához hasonlatos illatfelhőt eregetett magából.

– Hol vagyunk? – kérdezte bizonytalanul.

– Az én világomban, a családomnál. Sok-sok emberöltővel ezelőtt.

A sűrű növényzet mögül kilesve megpillantottam a tó partján álló faházunkat. Anyám épp akkor lépett ki a nyikorgó ajtón a konyhakertbe kosárral a kezében. Ám ezekben az ágyásokban nem zöldségek nőttek, hanem varázslathoz használatos virágok, növények.

Két nővérem, Moira és Silly csilingelő kacagása kihallatszott a nyári melegben szélesre tárt ablakon, miközben mágikus igéket gyakoroltak.

Apám a smaragdzöld színben ragyogó tó felől kaptatott felfelé a keskeny, köves ösvényen. Vállán a szákja, tele ízletes halhoz hasonló resivel.

Idilli pillanatok voltak.

A szívem hevesen kalapálni kezdett, majdnem kiszakadt a mellkasomból.

Tudtam, hogy a csodás perceknek rögtön végeszakad és elszabadul a pokol.

A zölden, lágyan hullámzó tó felett váratlanul megjelent egy gomolygó, sötétszürke felhő. A ködszerű jelenség közepén kékes fény villant, ahogy megnyílt egy portál.

Fekete mágiával felvértezett ádáz warlock sereg lépett át rajta. A sötét bűbáj pajzsként, forrongva vibrált körülöttük.

Anyám felsikoltott, amint meglátta őket.

Azonnal egy erős védőigézetet hívott magához. Két testvérem kiszaladt a házból és együtt kántáltak tovább a varázsigét.

A védelem bűbája úgy borult házunkra, akár egy lilásfehér búra.

– Neyla! Neyla még nem ért haza! – kiáltotta kétségbeesetten Moira.

Apám aggódva fürkészte a mandal bokrok által takart ösvényt.

Megláttam a hétéves önmagamat, ahogy reszketve meglapultam. A félelem és tehetetlenség megbénította gyermeki lelkemet.

A sötét mágia harcosainak első hulláma elérte a házunkat.

Körbevették és erős, pusztító igézetet kezdtek mormolni.

A családom által behívott védő bűbáj fényes burka megremegett, majd egy hatalmas, sikoltáshoz hasonló hang kíséretében összeomlott.

Ott álltak a legsötétebb mágia által teremtett lények seregével szemben védtelenül.

Az egyik warlock előrelépett és pikkelyes, karmokban végződő kezével megidézte a pusztító fekete tüzet.

Szeretteim egymást átölelve várták az elkerülhetetlen végzetüket.

A lény kezében fellángolt az emésztő igézet fekete-ezüst lángja.

Az átok sötét kavargó örvénye nyaldosta testüket.

Családomat elevenen falta fel a kegyetlen varázslat.

Most is visszhangzik fülemben halálsikolyuk.

A gyermek-önmagam a félelemtől szobormerevvé válva nézte végig halálukat.

Aztán az életösztön felülkerekedett rajtam.

Behívtam a láthatatlanság igézetét. Ez volt az első varázslatok egyike, amit tudnunk kellett.

A bűbáj leple alatt hátat fordítottam az otthonomnak és lélekszakadva rohanni kezdtem.

Soha többé nem tértem vissza.

Csak az emlékeimben.

Egy csettintéssel véget vetettem a szörnyű múltidézésnek.

Oldalra pillantottam.

Jake levegő után kapkodva állt mellettem. Karomat olyan erősen szorította, hogy ujjai elfehéredtek.

Rémült szeméből könnyek patakzottak.

– Ezek csak emlékek, Jake! Lélegezz!

Ismét a hálószobájában álltunk.

Még mindig az emlékek hatása alatt állt.

– Most már tudod. Nem vagy egyedül. Sokan hordoznak magukban szörnyű emléket. Még én is.

– De te túlléptél rajta.

– Soha nem felejtettem el, csak eltemettem őket lelkem legmélyebb zugába. A családom halála után megfogadtam, hogy erős leszek. Olyan erős, hogy meg tudjak védeni másokat.

– De te még akkor gyerek voltál. Mi történt veled később? Hogyan lettél az egyik legnagyobb varázsló?

– A fekete warlockok világról világra jártak és elpusztították a varázslényeket. Senkinek nem volt akkora ereje, hogy szembeszálljon velük. Miközben folyamatosan menekültem, sokat tanultam. Mindenhova elmentem, ahol valami új varázslatot, igézetet tanulhattam. Bárkitől hajlandó voltam leckét venni. Éltem a távoli erdei tündérekkel, hegyi manókkal, trollokkal, a vízi tündérek világába is lemerültem. Megtettem mindent, ami előrébb vitt a célom felé. Egy idő után egyre erősebb és hatalmasabb lettem. Fajtám egyik utolsó túlélőjévé és hírnökévé váltam.

– És mi lett azokkal, akik megölték a családodat és kiirtották a varázslényeket?

Lehorgasztottam a fejem.

– Bosszút álltam. – ahogy kimondtam, elöntött a szégyen.

Megrohantak a véres emlékek.

– Pusztítást és halált hagytam magam után.

– Azt tetted, amit kellett.

– Talán lehetett volna másképp is.

– Te csak megvédted azokat, akik rászorultak. Emiatt nem kell szégyenkezned.

– A történteken már nem tudok változtatni. Ehhez az én erőm is kevés. Ezért vagyok a te világodban. Itt próbálok segíteni nektek, embereknek.

– Én nem vagyok olyan erős, mint te. Soha nem is leszek. – hajtotta le csüggedten fejét. – Ezért kérem, szabadíts meg az emlékeimtől.

– Ezt az egyet nem adhatom meg neked. Sajnálom.

Azzal felemeltem a kezemet és egy gyors mozdulattal csigavonalat rajzoltam a levegőbe. A kézfejemen az egyik rúna ezüstösen felizzott. Egy álombűbájt hívtam.

– Mit csinálsz?

– Jobb lesz, ha alaposan kialszod magad.

– Ne, ne! Várj még! Gondold át, kérlek! – esdekelve könyörgött.

– Mondtam már. Fogalmad sincs, mit kérsz – azzal az igézetet, amit eddig az összecsippentett ujjaim között féken tartottam, egy pöccintéssel szabadjára engedtem.

Jake a párnájára hanyatlott és pár másodperc múlva mély álomba merült.

Kérésén rágódva hagytam ott.

 

 

 

A. J. Vale
Author: A. J. Vale

A könyvek szeretete édesapámtól származik. 2024 őszén kezdtem el komolyabban az írással foglalkozni A.J.Vale írói álnéven. Munka és család mellett igyekszem a fejemben formálódó gondolatokat, érzéseket olvasható, mások által is kedvelhető formába önteni. Sokféle műfajt kedvelek – sci-fi, fantasy, krimi, történelmi fikció. Külföldi és magyar írók is szerepelnek a kedvenceim között pl. I. Asimov, A. C. Clarke, S. Lem, A. Christie, Zsoldos Péter, Nemere István, L.L. Lawrence, Harrison Fawcett, Szélesi Sándor a teljesség igénye nélkül. Magam is többféle zsánerben próbálok alkotni, nálam jól megférnek egymás mellett. Szeretem filmszerűen bemutatni a fejemben megszülető világokat, történeteimen keresztül az emberi érzelmek mélységeit, sokszínűségét. Jelenleg a novellaírás mellett egy urban fantasy regényen dolgozom.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bolyhos fénysugár

Nem… nem sajátíthatom ki. Most értettem meg… Hagynom kell ragyogni… Valódi fénysugárként ölelte magához az életem, pici bolyhokban. Az út pora rám rakódva nem lehetett

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Kapocsi Annamária

Talmi bánat

Már elengedtem bús terét a szónak, s mint buktatók adnak helyet a bajnak, én úgy adok esélyt a változásnak, a kinyílt szemednek, s szívednek vázat.

Teljes bejegyzés »

Lávafolyam és kék lángok.

Lávafolyam és kék lángok. Pillangók mámoros tánca, vágytól párás, holdfényben fürdő, mesés éjszakán. Ámornak szenvedélyes násza ez: kélyesen vonaglik két test, s a remegő szívek

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: Alig(ha)ikuk – 6.

A pedikűrös dédelgetett kertjében körömvirág nő. Mobilis lelkész elektromos autót vett. Klímabarát lett. Kerítő Kántor szukákkal áll a sarkon. Kutyafuttató. Olasz mamutcég új telephelyet keres.

Teljes bejegyzés »

Nem tudom pontosan

Nem tudom pontosan   Nem tudom pontosan, Hány rímet használtam fel; És nem tudom pontosan, Hány szót gépeltem el.   Nem tudom pontosan, Hány versem

Teljes bejegyzés »
Versek
Váralljay Ildikó

Idegen vonás

Kölcsönkapott szemmel nézel rám, idegen fény ül a szivárványhártyán. Valami rezdül a tekintetben, mint idegen dallam egy ismerős énekben. Rám szárad egy szín, amit nem

Teljes bejegyzés »