A Balaton selymesen játszik lágy türkizkékben,
egyetlen kis felhőcske sem fehérlik az égen.
A nap is csak szelíden cirógat, rég nem éget,
hisz a nyár idestova két hónapja ért véget.
Lombkoronák melengetik gyűrött aranysárga
ráncaikat fáradt napsütésben, tükörsima
fagyos kékje a mennyboltnak dermedt barázdákat
rajzol az őszi kavalkádba, s kontrasztot láttat.
Zörögve fonnyadó sápadt barna avarszőnyeg
gyöngéd fényfátyollal szőtt szellőtől meg-megrezeg.
Károgó varjak ezrével húznak fejünk felett,
azúr vászonra pingálva fekete sereget.
Alkonytájt karcos hangjukkal a hideget hívják,
így mutatja az ősz októberi kettős arcát.
Ideje lesz hazamenni, s megrakni a tüzet,
hogy pattogva olvassza ki a sapkátlan fület.
A Balaton játszik: türkizkékben tündökölve,
máskor ébenfekete pompájával nyűgöz le,
hullámain napsugarak aranyló csilláma,
ruháit tenger eleganciájával váltja.
Author: Szekrényes Gulácsy Apolló Gábor
Sivár életünk ódon taposómalmában szürkévé őrlődő hétköznapjainktól megfáradt szellemünk végső mentsvára. Bizonyára mindenki számára létezik ilyen, számomra ez nem más, mint az írás. Nevem Szekrényes Gábor, melyből kirakható a Kényszeres Bogár anagramma. Habár alapvetően a szabad akarat létezésében hiszek, azt is hajlamos vagyok elfogadni, hogy nincsenek véletlenek, s időnként valami furcsa, megmagyarázhatatlannak tűnő sorsszerűséggel találjuk szembe magunkat. Egyszóval nomen est omen, tehát nekem már csak ezért is muszáj írnom. Egyfajta belső kényszerből. Legkorábbi írásos emlékem egy vers, melyet édesapámmal közösen alkottunk meg, ekkor nagyjából hétéves lehettem. Néhány esztendővel később már egész kis füzet megtelt a saját költeményeimmel. Kora tizenéves fejjel különböző kitalált történeteket és szórakoztató magazinokat vetettem papírra, melyekkel elsősorban családom türelmes tagjait valamint osztálytársaimat szórakoztattam. Aztán egy időre vége szakadt írói tevékenykedésemnek, egészen 1998-ig, amikor is – már nem emlékszem pontosan, hogy milyen indíttatásból – újra elővettem s „leporoltam” egy korábban megkezdett elbeszélő történetet. Ebből két év alatt két hosszabb terjedelmű epikus mű született, mely műfaját tekintve leginkább talán a kisregény kategóriába sorolható. Ezt követően a rövidebb, javarészt humoros írásokra rendezkedtem be, melyekből 2004 és 2012 között több kötetem is megjelent magánkiadásban. 2010 óta naplót (is) vezetek, utolsó három kötetemben mókás naplóbejegyzések is helyet kaptak, ám azóta rengeteg anyag...