Megszoktuk hogy valaki
Felgyújtja a villanyt nekünk
S abban a fényben
Látjuk világunk szüntelenül
De jobb ha saját fényünket
Használjuk látni
S nem másokban
A fényt a ragyogást imádni
Es ezzel saját képességeinket
Örökre elásni
Adorján Zoltán vagyok, 1990 ben születtem Erdélyben. Most Londonban élek. Az írás önkifejezésem egyik legkedveltebb módja. Verset, prózát, forgatókönyvet írok. Az élet nagy kalandját minden formában érdemes megörökíteni.
Veled átélni Veled akarom átélni, A szürke hétköznapokat; Sétálni, vagy csak ülni egy padon, És nevetni nagyokat. Boldognak lenni, Csak veled szeretnék; Mindent, amit
Menni, menni, visszanézni. Sosem szólni, csak remélni. Mindig újra megpróbálni, sosem bukni, csak felállni. Mindig kérni, nem elvenni. Hogyha más kér, akkor adni. Nem
Ha majd eljő a pillanat, mikor mélyen a szemembe nézel, szám többé már nem nyílik szóra. Bezárul szótlan. Ez nekem elég lesz, mindent jelent majd, tőled többet
Kedves Olvasóink! Az alábbi bejegyzésben számolunk be elmúlt másfél havi munkánk eredményeiről, legutóbb megjelent új könyveinkről, tavaszi pályázatunk végeredményéről, közzétett hanganyagainkról és videóinkról, ill. szeretettel
Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb
Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi
Egy válasz
Remek gondolat. Érdemes megvalósítani.
Szeretettel: Rita