Az Emberfia

Népek által régen várva,

Visszatért az Emberfia,

Körülnézve, rögtön látta,

Van itt némi rendszerhiba…

 

Farkassá lett minden ember,

Acsarkodva, egymást tépi,

Feljebb lépni innen nem mer,

Saját önző célját nézi.

 

Gyűlölködés, bűn és mocsok,

Tudatokba, ömlik a szenny,

Csodás bolygónk, vérben tocsog,

Pokol ez már, távol a Menny!

 

Egy fecske is nyarat csinált,

Tiszta szívből szállt az ige,

Igazáért, bátran kiállt,

Sosem ingott meg a hite!

 

Ítélőszék, gyáván döntött,

Sorsa felől, nem lett vita,

Lángokra, csak olaj ömlött,

Bennünk él az Emberfia!

 

Fazekas Róbert
Author: Fazekas Róbert

Fazekas Róbert vagyok, 1974-ben láttam meg a napvilágot, a Nagykunság "fővárosában", Karcagon. Életem jelentős részét, szülővárosomban töltöttem, jelenleg azonban már Budapesten lakom. Az írás, fogalmazás, és szóbeli megnyilatkozás belső igénye, egészen korai éveimben felszínre került. A versírással viszont, csupán néhány esztendeje foglalkozom komolyabban. Költeményeim témáit leginkább a hazaszeretet, a magyar táj szépsége, a spiritualitás, a szerelem iránti vágyakozás, valamint a társadalmi jelenségek általam történő megélései alkotják. A mai nappal bezárólag, összesen 64 verset vetettem papírra, és eddig két kis kötetem jelent meg, szerzői kiadásban. Ezek, nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Írásaimban, törekszem a minél dallamosabban rögzített rímekre, valamint a verseim ritmikus lüktetésére. Legnagyobb hatásaim közül, szeretném kiemelni Petőfi Sándort, József Attilát, illetve Lukács Lászlót, a Tankcsapda zenekar frontemberét és dalszöveg-íróját. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bekerülhettem az Irodalmi Rádió alkotói csapatába!

1
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »