Megigéz a Holdnak fénye,
Szíved jege olvad végre,
Nem múlik el holnap délre,
Ne mondd azt, hogy most van vége…
Fényt hozol a téli tájba,
Új fát raksz a régi lángra,
Földi valóm, Égi Álma,
Zengő rétem, Szép Virága…
Búbánatod elzavarom,
Víg ölelést rejt a karom,
Uralkodnom kell magamon,
Pillanatot megragadom…
Büszke zászlóm fújja a szél,
Hitem kardja, újra acél,
Lélek-lantom zúg a dalér’,
„Szeress, Endre!”-súgja Adél…
Bátor tettre vetemedem,
Mindig Érted epekedem,
Szívem-lelkem beleteszem,
Áradjon a szeretetem!
Author: Fazekas Róbert
Fazekas Róbert vagyok, 1974-ben láttam meg a napvilágot, a Nagykunság "fővárosában", Karcagon. Életem jelentős részét, szülővárosomban töltöttem, jelenleg azonban már Budapesten lakom. Az írás, fogalmazás, és szóbeli megnyilatkozás belső igénye, egészen korai éveimben felszínre került. A versírással viszont, csupán néhány esztendeje foglalkozom komolyabban. Költeményeim témáit leginkább a hazaszeretet, a magyar táj szépsége, a spiritualitás, a szerelem iránti vágyakozás, valamint a társadalmi jelenségek általam történő megélései alkotják. A mai nappal bezárólag, összesen 64 verset vetettem papírra, és eddig két kis kötetem jelent meg, szerzői kiadásban. Ezek, nem kerültek kereskedelmi forgalomba. Írásaimban, törekszem a minél dallamosabban rögzített rímekre, valamint a verseim ritmikus lüktetésére. Legnagyobb hatásaim közül, szeretném kiemelni Petőfi Sándort, József Attilát, illetve Lukács Lászlót, a Tankcsapda zenekar frontemberét és dalszöveg-íróját. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bekerülhettem az Irodalmi Rádió alkotói csapatába!
