Mesélni…

Mesélni…

 

Mesélni oly jó,

Mert gyógyít a szó,

A lelket óvja,

Elandalítja.

Mesélni oly szép,

Műveld mindenképp.

Az illúziót,

S a jelenvalót,

Gyúrd szépen össze,

S mesélj minden este.

Mert

A mese tanít,

És fellelkesít,

S új tudást okít,

Nevelve jobbít.

Minden szép mese,

Legenda, rege,

Egy illúzió,

Lelket bódító,

Szép varázst keltő,

Történet…

S a jó mesélő.

Egy új sztorit sző.

Mely oly érdekes,

Szóra érdemes,

Hallgatják híven,

Nézik szívesen.

Mesélj mindennap,

Meglátod, a nap,

Gyorsabban telik,

Ha szórakozik,

Minden kisgyerek.

Szemük tágra mered,

Ahogy hallgatják,

A mesevarázst.

Felnőtt és gyerek,

Mosollyal nevet,

S jó érzés támad

Szívében, s lázad,

Minden rossz ellen,

S jót tesz a jövőben.

Mert a szép mese,

Tanít mindenre,

És jó érzést kelt,

Engem is felnevelt.

Császár Rita
Author: Császár Rita

Ilisicsné Császár Rita vagyok. 1968. október 13-án születtem. A Balaton déli partján, Fonyódon élek. Mintegy húsz évig könyvtárosként dolgoztam. Ekkor kezdtem el írogatni (1990-es évek). Először felnőtt verseket, majd a 2000-es évektől dalszövegeket is. Később a gyermekirodalom felé fordultam. Gyermekverseket, meséket, verses meséket írtam. De írtam már hosszabb lélegzetű meseregényeket is. Két könyvem jelent meg: Mézes mackó (2016) és Gyémántrablás különleges módon (2022). Valamint antológiákba írogatok verseket, meséket.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »

Két méter

  Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.

Teljes bejegyzés »