A döbbenet kapitánya

 

   A döbbenet kapitánya

 

 

Áll

az ál

alvilág

ködös sarkán,

a hűvös talány.

 

Egy sötét óceán,

túl az Óperencián,

hajókkal a szelek szárnyán,

torpedóktól megtört, vén hátán,

idegen fajt hordoz, két rút vállán.

 

Mesterséges ott valamennyi hullám,

bűzös, kénes tüzet okád sok zord vulkán.

Villámok között mond imát egy öreg sámán.

Becsapta azt a világot egy fekete bárány,

kárhozat örök ura, az elvakult, gonosz Sátán.

 

Gépies parancsot ad egy megtört fiatal kapitány,

lépre csalt testében elesettek szíve s lelke kalapál.

Csendes fohász szól: Kérlek, bocsáss meg nekem, kedves édesanyám!

Én vakon pusztítottam és védelmeztem, mert erre kért a hazám.

Elragadott az öntelt s hazug kép, melyen pózolt egy fekete bálvány.

 

Dobogó szívemben már itt kopog egy, hófehér, csiszolt, töretlen márvány.

Egy napfényben pompázó bolygó a földi színvarázslókkal lelkeket táplál.

Látom, hogyan zöldell és nyílik az ibolya, hóvirág, pipacs, akác és páfrány.

Hallom, hogy fütyül és dalol, fák rejtekén a rigó, kakukk, pacsirta és a sármány.

Egy filmvásznon játszik Mazsola, Tádé, Frédi, Béni, Foxi Maxi és Süsü, a sárkány.

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »
Versek
Szekeres Zsanett

Olga a cápa

  Olga egy nagy fehér cápa, kész fegyverarzenál a szája. Ő az óceán rettegett réme, közel s távol nincs ellensége. Két sor fog villog baljósan,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Kannibálok

Rózsa Iván: Kannibálok Nem vagyunk semmivel sem jobbak, mint az állatok; tulajdonképpen kannibálok módjára egymást faljuk fel a túlélés reményében. Emberek vagyunk egyáltalán? Vagy ember-állatok?

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek

Rózsa Iván: Szúnyog-emberek Ha megtámad egy szúnyog, üsd le! Védd magad! Ne érdekeljen, milyen volt a gyermekkora, ne mérlegelj! A szúnyog köztudottan vérszívó; nem azért,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Gondolatok éjjel

Éjszaka van, a plafont nézem. Vajon mennyi fájdalmat bír el egy test? Míg lesz a szál egyenesből összetekert görcs, mely kiutat már nem keres?  

Teljes bejegyzés »

Anyák napja húsz év múlva

Megint korán keltem. Elhúztam kezem a digitális képkeret előtt, ezzel mára kiiktattam az ébresztő funkciót. Az aktuális képről a hatalmas családom mosolygott vissza rám. Négy

Teljes bejegyzés »