A döbbenet kapitánya

 

   A döbbenet kapitánya

 

 

Áll

az ál

alvilág

ködös sarkán,

a hűvös talány.

 

Egy sötét óceán,

túl az Óperencián,

hajókkal a szelek szárnyán,

torpedóktól megtört, vén hátán,

idegen fajt hordoz, két rút vállán.

 

Mesterséges ott valamennyi hullám,

bűzös, kénes tüzet okád sok zord vulkán.

Villámok között mond imát egy öreg sámán.

Becsapta azt a világot egy fekete bárány,

kárhozat örök ura, az elvakult, gonosz Sátán.

 

Gépies parancsot ad egy megtört fiatal kapitány,

lépre csalt testében elesettek szíve s lelke kalapál.

Csendes fohász szól: Kérlek, bocsáss meg nekem, kedves édesanyám!

Én vakon pusztítottam és védelmeztem, mert erre kért a hazám.

Elragadott az öntelt s hazug kép, melyen pózolt egy fekete bálvány.

 

Dobogó szívemben már itt kopog egy, hófehér, csiszolt, töretlen márvány.

Egy napfényben pompázó bolygó a földi színvarázslókkal lelkeket táplál.

Látom, hogyan zöldell és nyílik az ibolya, hóvirág, pipacs, akác és páfrány.

Hallom, hogy fütyül és dalol, fák rejtekén a rigó, kakukk, pacsirta és a sármány.

Egy filmvásznon játszik Mazsola, Tádé, Frédi, Béni, Foxi Maxi és Süsü, a sárkány.

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »

Kavicsokká zúzott szikla

Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc

Teljes bejegyzés »

Novemberi éj

Novemberi éj A gyertyalángok sorra égnek,a hűvös éjben ring a táj,lecsendesül a tiszta ének,s a szívbe fészkel mind, mi fájt.A sírok felett pára lebben,a fázós

Teljes bejegyzés »

Mérlegen a mindenség

Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem

Teljes bejegyzés »

Híd a köd felett

Híd a köd felett   Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult.   Megfáradt

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A világítótorony utolsó őre

  Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak

Teljes bejegyzés »