Sosem az első, mindig csak a második,
Sosem a választott, csak aki álmodik.
Sosem a feleség, mindig csak szerető,
Törölt üzenet és gyűrött lepedő.
Sosem a múzsa, csak az ecset alja,
Mit kölcsönad a festő, vásznát csalva.
Sosem a név, csak egy suttogás éjjel,
Reggel összekevert szégyen a kéjjel.
Sosem a terv, csak a „majd valamikor”,
Sosem a jövő – múlt is csak alkalmakkor.
Sosem az ünnep, csak a hétköznap széle,
Hol nincs gyertya, csak elaludt reménye.
Sosem az otthon, csak ideiglenes ágy,
Sosem a biztos, csak: „ne kérdezz tovább”.
Sosem a döntés, csak gyáva halasztás,
Sosem a maradás -hideg csavargás.
Sosem az egész, csak fél, mi megmaradt,
Sosem köszönés, csak hang, mi bennragadt.
Sosem valaki -csak árnyék voltam,
Sosem a gyűrű, csak a kéz, mit fogtam.
Author: Veszprémi Dóra
Veszprémi Dóra vagyok, alkotó, olvasó, betűkben látó. Az írás régóta meghatározó része az életemnek; ez az a közeg, ahol igazán ki tudom fejezni magam. Ez elsősorban egy kapcsolódás: önmagamhoz, másokhoz, emlékekhez és álmokhoz. A sokszor ki nem mondott érzéseknek segítek szavakat találni. Lírai hangvételű szövegeket és verseket írok, személyes tapasztalatokból építkezve. Írásaim gyakran érintenek női nézőpontokat, belső kérdéseket és azokat a témákat, amelyek mélyebb nyomot hagynak bennem. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy pályázatuk kapcsán meghívást kaptam az állandó szerzők, blogszerzők közé. Köszönöm szépen a lehetőséget!
3 Responses
Kedves Dóra, sikerült szépen megfogalmaznod ezeket a keserű, fájdalmas tapasztalásokat. Ki-ki döntse el maga, megéri – e, a választ senki helyett nem adhatjuk meg.
Üdvözlettel : Erzsébet.🙂
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat! 😊
Köszönettel: Veszprémi Dóra
Keserédes… ez a szó jutott eszembe. Valaha voltam mindkét oldalon.