Közös seb

Közös poklot élünk ketten, ez erős,

A seb ugyanolyan, a lelkünk ugyanúgy esős.

Kéz út ágazik, de egy fájdalom találkozik.

Letörték a madár szárnyát, megsérült,

Nekem a biztonságom és becsületem egy nyári

Reggelen megszédült.

 

Egy márványos fonalon kapom a nyugalmat,

Álmaink a szívünkben soha le nem zuhannak.

Ha gyengének éreznéd magad, ne sírj,

Gyógyuljon a szárnyad, erős vagy, ne félj!

Tollam újra erőre kap, vési a sorokat,

Egy erős madártól kaptam ajándék tollat.

 

Kicsúszott alólam a talaj, S a fejed fölül az ég,

De az erős lélek nem gyáva, újra útra kél.

Ugyanaz a vég és a kezdet a közös égen,

Prágából értél földet, S nekem Prága volt az első

Égi léptem.

 

Nem tagadom, vibrál a mellkasom,

Ez az érzés bizserget, itt hordom a vállamon.

Bernie Moonrise
Author: Bernie Moonrise

2000.05.09-én születtem Budapesten Nagy Bernadett néven. Születésem óta a fővárosban élek. Már általános iskolában is felfigyelt rám az akkori tanítóm, és ennek köszönhetően sok vers-és prózamondó versenyen vehettem részt. Sokszor megdicsértek a szépen megírt, tartalmilag elkápráztató fogalmazásaim miatt. A művészi írással 14 évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor úgy éreztem nekem is ki kell adnom magamból a gondolataimat és érzelmeimet. Michael Jackson-I just can’t stop loving you c. száma adta az első ihletet. Az a dal teljesen leírta akkor az érzéseimet, és úgy döntöttem én is alkotni kezdek. Hosszabb időbe telt, mire gyűjtöttem elég bátorságot alkotásaim megosztásához.2018-ban a középiskolás magyartanárom találta meg az Irodalmi Rádió szerelmes verses pályázatát, ennek köszönhetően a 2019-ben megjelent Bálint napi antológiában debütálhattam nyomtatásban. A Bernie Moonrise művésznevet 2026-ban vettem fel. A Bernie egy véletlennek köszönhető: egy Bécsi Starbucksban hallás után így írták fel a nevemet poharamra és a blokkra, és ez nagyon megtetszett. a Moonrise (Holdkelte) több jelentést hordoz magában. A hold, a csillagok, az ég sokszor megjelennek verseimben, a „Rise” pedig a felemelkedést jelképezi. Ezt a címet adtam annak a versnek, amit Kozso-hoz írtam és át is adtam neki a 2025-ben bemutatott festménykiállításán. Sok önbizalmat adott nekem a folytatáshoz és elismerte a tehetségemet. A...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »

Őszinte szerelmi vallomás

Őszinte szerelmi vallomás     Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt.   Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden

Teljes bejegyzés »

Két méter

  Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.

Teljes bejegyzés »